Az első hónap Granadában

április 27, 2017

Az első hónap Granadában

Üdv újra!

Csak úgy szaladnak a napok és lehetetlenség mindent leírni, ami ebben a hónapban történt, úgyhogy beszéljenek majd inkább a képek, de azért előtte pár szó.

Honvágy így, honvágy úgy. Nem mondanám, hogy kifejezetten honvágyam van. Persze hogy hiányoznak az otthoni illatok, környezet, a közös húsvétozás stb, de elég jól érzem magam ahhoz itt, hogy ezek ne uralkodjanak el rajtam, csak néha :D Mint például múlt héten valamelyik nap. Már nem is tudom mi volt a pontos ok, de nem is ez a lényeg... Úgy éreztem egy kis otthoni muzsikára van szükségem és minden rendben lesz. Így is volt. Elkezdtem Góbét hallgatni, egyik nagy kedvenc. Persze nem bírtam ki pityergés nélkül, hadd ne folytassam... De aztán én ilyen felszabadultságot nem is éreztem még, tényleg szuper volt. A végén már Csángállóra táncikáltam... remélem pont beláttak a szembe lévők, mert biztos vicces lehetett egy lány fülhallgatóval ugrándozik ide-oda :D Azóta többször is hallgattam otthoni muzsikát. Új értelmet nyert már most a zene, a szöveg a tánc, a kultúra.

Az első hónap tele volt újdonságokkal. Kezdtünk a spanyol SIM kártyával ami talán most már tényleg működik. Lett NIE számunk, házi orvosunk, könyvtári belépőkártyánk. Nem könnyű itt a papír ügyeket intézni, de Nadia nagyon sokat segített nekünk. Hivatalosan is itt lakunk Granadában. Ennek köszönhetően vasárnaponként ingyen mehetünk az Alhambrába, de persze a jegyeket ehhez is előre ki kell váltani.

Sokat sétáltunk a városban, de még így is rengeteg hely van, ami felfedezésre vár. Granada egy csoda. Itt minden van, kivéve tengerpartot, de igazából az is itt van egy órára, szóval egy szavunk sem lehet. Nyüzsgő belváros, csodaszép kilátóhelyek az Albaicinban, csupa zöld környezet az Alhambrához vezető úton és még sorolhatnám... Sierra Nevada... Egyébként az Alhambrának van egy része, ami mindenki számára ingyenes. Amikor ott voltam - bár egész sok turista volt- , nagyon megnyugtató helynek bizonyult.

Tortilla de patata

Egy tapas a sok közül

Az étkezésemet tekintve is változásokban bővelkedett az elmúlt hónap, ugyanis mindent kipróbáltam, ami adódott. A fűszeres ételektől kezdve a rántott halon át a csokis sütiig. TAPAS nélkül már nem tudom elképzelni a közös beszélgetéseket, italozást. A sörrel is megbarátkoztam bizonyos mértékben és persze a sangria sem maradhatott el. A heti egy kebab már majdnem rendszeres, de kedvencünk a kuszkusz. Gyors, egyszerű, édesen, sósan. De megkóstoltuk a granadai piononot is, a speckó sós zsemlét. Készítettünk Tortilla de patatat a közös granada környéki önkéntes összejövetelre. Gyorsan szaladnak fel a kilók és a gyomrom miatt is kicsit jobban oda kéne figyelnem - persze nem annyira, mint mielőtt kijöttem, mert az talán tényleg túlzás volt. Ebben a hónapban remélem, megtalál majd az arany középút :)

Kebab és Alhambra sör

Didivel nagyon jól kijövünk. Most, hogy múlt héten már elkezdtük igazán a tevékenykedést, azt mondhatom menni fog ez a közös munka! Bár van még mit tanulnunk, de hát azért is vagyunk itt, hogy miközben másokat informálunk az EVS-ről, erről a remek lehetőségről, mi is fejlődünk. De még mennyit! Még a pénz és idő managementet is tanuljuk, és talán jó úton járunk. A múlt héten egy power point vetítést kellett összedobni és hálás voltam a sulinak, hogy tanultunk ennek a szerkesztését, mert így sokkal egyszerűbben ment. Didinek is tudtam segíteni, máskor pedig ő van az én segítségemre. Jól kiegészítjük egymást és szerintem össze fogunk majd csiszolódni a közös tevékenység során a közös munkában is :D Marissa tanácsára próbálkozunk a minél több spanyollal, de azért nyílván még angolul megy köztünk a beszélgetés. Így is elég vicces!

Elenával :)

Még a tréning előtt találkoztam Elenával a tutorommal. Ő az, akihez bármilyen problémámmal bármikor fordulhatok. Olyan volt, mintha már találkoztunk volna korábban. Persze így is nehézkesen indult az első beszélgetés, de nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot és rengeteget nevettünk aznap este.

A spanyol napirend egy kicsit más, mint otthon, kell egy kis idő, hogy hozzászokjunk... A reggel itt olyan 10 óra körül kezdődik. Legalábbis nekünk. A boltok is ilyenkor nyitnak, persze a kávézók már korábban. Aztán olyan fél 2-2 vagy még kicsit később az ebéd. Aztán következik a szieszta, amikor a legtöbb hely bezár és mindenki szusszan egyet a nap közepén. Mi is hazamegyünk az ifjúsági központból, eszünk, pihenünk egyet és megyünk vissza. 5-től olyan fél 9-9-ig mi is újra várjuk a lelkes ifjúságot az irodában. Vacsorázni 9 előtt nem igazán mennek az emberek, sőt... Itt nagy hagyománya van az éjszakai életnek, a hosszas vacsoráknak. Ehhez még hozzá kell szoknunk, ami nem is olyan egyszerű. Nekem kicsit olyan, mintha a szieszta félbevágná a napot, másrészről viszont ha csak egy fél órácskát is relaxál az ember, utána tényleg új erőre kap.

Malaga

Tegnap Danieléknek köszönhetően felcserélhettük a munkanapot és elmentünk Malagában. A facebookon láttuk meg, hogy egy fiatal csajszi a tengerparton tart jógát. Úgy gondoltuk jó lenne kipróbálni és egybekötni egy kis városnézéssel. Tizianaval (olasz önkéntes Malagában) is találkoztunk. Beszélgettünk a parton, élveztük a tenger hangját, 6-kor pedig a csodás napsütésben jógáztunk! Nagyon interkulturális volt. Spanyolországban egy norvég lány angolul tartotta a jógát ahol többek között egy bolgár, egy olasz és egy magyar lány is részt vett! :D Én már korábban is jógáztam, egyszer-kétszer már itt is végeztem pár gyakorlatot és nagyon szeretném a napi rutinba beiktatni, mert újra igazán relaxáló volt.

Folyamatosan tanulunk és fejlődünk, még ha észre sem vesszük. Rengeteg impulzus ér minket. Néha még mindig türelmetlen vagyok a spanyol nyelvtudásomat illetően :D , de emlékeztetem magam, hogy csak lépésről lépésre és minden sikerülni fog! (pl. most is spanyol rádió szól a blog írás közben... egy tréningen is segített, ami végig spanyolul folyt, bár kb, ha 10 %-ét érthettem, nagyon hasznos volt csak hallgatni is)