Egy hónap Íllorában - Harmadik rész - Workcamp, Parapanda Folk fesztivál
A mollinai csoda napok (erről majd pár bejegyzéssel később) után nehéz volt visszarázódni a dolgos hétköznapokba. És még csak akkor jött a nyári munka igazi java.
Leírni nem is lehet, ami abban az egy hétben történt. Egyrészt hatalmas élmény volt másrészt rengeteg munka. De így volt szép! Tényleg egy igazi film mutatná meg mi van egy ilyen fesztivál háttér munkájában, még ha az nem is ország-világ méretű. Persze azokról a pillanatokról nincs kép, amikor épp rohanunk valahová, vagy készülünk elő nagy erőkkel az ebédhez és az éppen felelős csapat félig eszik félig figyel, hogy minden ki van-e rakva... :) Azért a belinkelt képekkel igyekszem megmutatni egy szeletét a munkánknak :)
A Mid-term után másnap már mentünk is vissza Íllorába, ahol nagy meglepetésünkre Hugoval is ott volt, akit már a trainingről ismertünk.
A workcampről alapvetően azt kell tudni, hogy a világ minden részéről érkeztek résztvevők. Csak ne hogy valaki kimaradjon: Mexikó, Spanyolország, Franciaország, Oroszország, Szerbia, Tajvan és persze Didi Bulgáriából jómagam pedig Magyarországról. Mondanom sem kell színes társaság. De talán már azt sem kell megemlítenem milyen szépen át lehet ugrani a földrajzi távolságokat és barátságokat kötni.
A workcamp során készítettük elő a terepet a Parapanda Folk fesztiválra. Ez mind kinti illetve benti munkát is jellentett. A fesztivál során biztosítottuk az étkezést. Illetve voltak, akik velünk együtt az iskolában szálltak meg, így a szobák előkészítése is a feladataink közé tartozott. Pólót árultunk. Volt egy csapat aki gyerekeknek tarott foglalkozást...
A konyhai és étkeztetős feladatok felelőse én lettem végül. Kicsit tartottam is tőle, mert bár Dani elmondta kb mi hogy fog történni, egy kicsit felhős volt az egész... Sokszor nem tudtuk előre pontosan hány vendég fog rajtunk kívül étkezni aznap és mikor. Az egyik este számomra teljes káosz volt már a fesztivál alatt. Persze miután minden a helyére került megnyugodtam én is...
Tehát az én feladatom: étkező előkészítése; mi az, ami hiányzik a reggelikhez; kipakolás-elpakolás, a hozzám beosztott segítő csoport koordinálása
Utólag nézve persze már nem olyan vész a dolog, de így elsőre azért nem volt egyszerű és már a fáradság szintem is magasabban volt, mint július elején.
Ezen kívül elkerítettük a nézőtér részt. A színpad környékét készítettük elő. A régi iskola egy részét takarítottuk ki és rendeztük be öltőzőknek, pihenőnek a fellépők számára.
Tényleg azt kell mondjam, hogy együtt a fesztivállal nem kispályás meló volt, de teljesen megérte. Igazi team-munka, együttműködés, tisztelet. Kihívás volt számomra a bizonyos kérdésekben való önálló döntés meghozatala illetve feladatok irányítása. Úgy gondolom a nehézségek ellenére csak épültem a feladatoktól.
Nagy tanítás volt, hogy nem kell kétségbe esni, ha nem mindent tudunk pontosan előre és néha improvizálni kell, vagy változtatni. Illetve, hogy néha lehet lazítani is kicsit (Amit már csak igazán így utólag ismerek el, mert akkor nagyon benne voltam a dolog dolog hátán körben, ugyanis amit elvállalok, azt igyekszem a 100%-on teljesíteni. Ami valahol nagyon jó de néha engedni kell talán egy kicsit belőle...) Sőt nem is lehet, hanem kell. :D
A workcamp során készítettük elő a terepet a Parapanda Folk fesztiválra. Ez mind kinti illetve benti munkát is jellentett. A fesztivál során biztosítottuk az étkezést. Illetve voltak, akik velünk együtt az iskolában szálltak meg, így a szobák előkészítése is a feladataink közé tartozott. Pólót árultunk. Volt egy csapat aki gyerekeknek tarott foglalkozást...
A konyhai és étkeztetős feladatok felelőse én lettem végül. Kicsit tartottam is tőle, mert bár Dani elmondta kb mi hogy fog történni, egy kicsit felhős volt az egész... Sokszor nem tudtuk előre pontosan hány vendég fog rajtunk kívül étkezni aznap és mikor. Az egyik este számomra teljes káosz volt már a fesztivál alatt. Persze miután minden a helyére került megnyugodtam én is...
Tehát az én feladatom: étkező előkészítése; mi az, ami hiányzik a reggelikhez; kipakolás-elpakolás, a hozzám beosztott segítő csoport koordinálása
Utólag nézve persze már nem olyan vész a dolog, de így elsőre azért nem volt egyszerű és már a fáradság szintem is magasabban volt, mint július elején.
Ezen kívül elkerítettük a nézőtér részt. A színpad környékét készítettük elő. A régi iskola egy részét takarítottuk ki és rendeztük be öltőzőknek, pihenőnek a fellépők számára.
Tényleg azt kell mondjam, hogy együtt a fesztivállal nem kispályás meló volt, de teljesen megérte. Igazi team-munka, együttműködés, tisztelet. Kihívás volt számomra a bizonyos kérdésekben való önálló döntés meghozatala illetve feladatok irányítása. Úgy gondolom a nehézségek ellenére csak épültem a feladatoktól.
Nagy tanítás volt, hogy nem kell kétségbe esni, ha nem mindent tudunk pontosan előre és néha improvizálni kell, vagy változtatni. Illetve, hogy néha lehet lazítani is kicsit (Amit már csak igazán így utólag ismerek el, mert akkor nagyon benne voltam a dolog dolog hátán körben, ugyanis amit elvállalok, azt igyekszem a 100%-on teljesíteni. Ami valahol nagyon jó de néha engedni kell talán egy kicsit belőle...) Sőt nem is lehet, hanem kell. :D
Cyrillic Luca :)
Mandarin - tánc :)
Hugoval :)
Tanya sütije Oroszországból
Helyszín feltérképezése
Park Federico García Lorca
Parapanda Folk fesztivál 2017
Készül a tábla a póló árusításhoz, standhoz
Taller de danzas populares de Hungría
Ott a nevem, ott a nevem :D :D
Fesztivál beharangozó este
Micsoda pillanatkép
Csak a munka... csak a munka :D
Készülnek a plakátok
Persze egy kis pihenés is belefér
A szieszta elmaradhatatlan :)
A workcamp során két este mindenki tartott egy rövid bemutatót a hazájáról :)
Magyarország
Tajvaaaan ♥♥
Franciaország
Bulgária
Oroszország
Szerbia
Mexikó
Olaszország
A nagy spagetti kérdés
Spanyolország
Didivel :)
Amíg a többiek egy napot Granadában töltöttek, mi Daniéknál pihiztünk
A kinti munka színe- java
Didi felavatta a színpadot :D
Az étkező is kész lett a vendégek fogadására
Best konyhás nénik :)
A fesztivál első napján tartottam a workshopomat a néptáncról
Ritmusjáték, moldvai, viselet bemutató és egy kis somogyi ugrós :)
Meg sem kell említsem mennyire izgultam alőtte. Igazából életemben először csináltam workshopot. Már hónapokkal korábban neki álltam gondolkodni, mit hogyan mutatnék be de igazán csak az utolsó pár napban koncentráltam erre a feladatra és tisztult ki a kép a részleteket illetően.
Nagy örömömre élvezte a társaság :)
Életemben először beszéltem két másodpercnél többet mikrofonba
Nagyoooon tetszett :DD
Gyerkőc sarok az este folyamán
Nem is olyan egyszerű ez a kasztanyetta téma
A kilók sem csak úgy maguktól csúsznak felfelé...
Mondhatnám, hogy majdnem minden este, ami olyan éjjel 2 órát jelent (miután mindent elpakoltunk) rájártunk a hűtőre.
Itt épp melegszendvics készült :D
Móka és kacagás
Mikor sikerül eladni az összes pólót....?! :)
José Enrique Morente a színpadon :)
Előadás utáni elpakolás
A nagy csapat
Élmény volt ezekkel a fiatalokkal együtt dolgozni és szórakozni
Kemény munka, feszített tempó, örömteli pillanatok, örök emlékek :)
Így is van: A mi kapitányunknak, Daninak a csapattól :)
Ajándék Silviáéktól, két kedves vendégünktől
Vége a fesztiválnak és az egy hónapos íllorai szállásnak
Az egyik szemem sírt a másik nevetett...
Már nagyon vártam egy kis pihenést másrészről viszont nagyon kellemesen telt az ott töltött pár hét, így nem volt könnyű otthagyni a helyet.
Az emlékek persze maradnak velük és a sok-sok kapcsolatot, amelyet ott kötöttünk is csak rajtunk áll mennyire ápoljuk.
Ej az utolsó de annál viccesebb közös ebéd :)
Persze nem tudtunk egymás nélkül maradni Íllora után sem.
A csapat néhány tagja még eltöltött pár napot Granadában, így rögtön az első otthoni nap estéjén össze is futottunk egy tapasra majd másnap együtt sétálgattunk a városban :)
Adiós chic@s:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése