Utolsó granadai hét EVS önkéntesként

A hét, ami szupergyorsasággal telt el. És sajnos nem is nagyon jegyzeteltem fel az eseményeket nap nap után... De majd a képek segítenek. :)

Az utolsó hét az egyik legnehezebb egyébként szerintem. Már tényleg közel van, hogy az ember láthatja a családját, barátokat, de persze még gyorsan minden ottani lehetőséget ki akarunk élvezni.
Izgatottan vártam a hazautazást, de közben egyre szomorúbb is lettem, hogy az EVS utam a vége felé közeledik, most már tényleg...

Az egyik kedvencem. Ahol az egyik legfinomabb falafelt és tortákat lehet kapni. Papas a Calle Elvirán. Vétek kihagyni ezt a helyet :D Itt is mindig kedves fogadtatásban részesültünk.

Egyik nap Krisitine csatlakozott hozzám egy rövid sétára. Úgy terveztük Sacromonte felé vesszük az irányt, végül Albaicínbe bolyongtunk.

Egy másik nap délelőttjén pedig Realejo felé mentem. Nem volt túl napsütéses az idő, de ettől függetlenül jó volt kicsit bóklászni arra felé is.

Aztán a nagy pakolás is megkezdődött. Nem csoda, hogy a blog írására sem maradt ott kint idő. Nem is gondoltam volna, mennyi minden felgyülemlett a 7 hónap alatt.  Igyekeztem szanálni is. Ruhák közül is jó pár darabot ott hagytam. :D

Csütörtökön újra a városházára mentünk. Hihetetlen, hogy elröppent az idő. Mintha csak most lettünk volna ott, hogy bejelentkezzünk... Nadia is elkísért. Így végül közösen ebédeltünk náluk, majd Aliáért mentünk az oviba. 

Hazafelé menet beugrottunk egy sütire. Aliával mindig izgalmasan telnek a percek :D Mellette nem lehet unatkozni.

♥

És ha csak egy percre is szem elől tévesztjük, már fel is találja magát... Igazi kis vadóc csajszi lesz belőle.

Az utolsó közös asesoría :) Volt itt tánc, beszélegetés, zene hallgatás, jó hangulat :)

Egy puszi erejéig Marisa is beugrott hozzánk.

Cheima talán épp a Tajin készítéséről magyarázott valamit.

Finoom vacsi  Cheima és Meriem jóvoltából :)

Talán másodszor használtuk a biciklink... Végül Sara kapta meg tőlünk:)

Meriem, Sara, Asun, Didi, Cheima és én :)

Közös este :) Sajnos Nadia, Dani és Carmen nem tudtak velünk tartani. 

Carmen napközben eljött elköszönni, mert elutazott.

Danihoz pedig közösen mentünk el az asesoría után. Hát nem mondom könnyes búcsú volt, még ha tudtuk/tudjuk is, hogy tartjuk a kapcsolatot és találkozni fogunk. 

7 fergeteges hónapot köszönhetek ennek a csapatnak. Nem is tudom elmondani mennyire hálás vagyok, hogy anno engem választottak ki erre a projekre és ennyi élményt élhettem át velük együtt.

Nadiával még másnap találkoztam. Közösen vittük el hozzá a kiszanált cuccaink. Hátha valamit ők tudnak használni belőle. Majd mi is elköszöntünk. :( :)

Didi már reggel elment otthonról, ugyanis aznap a szervezetnek programja volt, amire ő még velük tudott tartani. Hát ez sem volt egy könnyű búcsúzkodás, de tuti összefutunk még a nagyvilágban. Na meg persze a világháló is a segítségünkre van.

Tildával ebédeltem. A kedvenc helyünkről szereztük be az elemózsiát majd a főtéren ücsörögtünk. Tilda haza is kísért. Már szerencsére nagyjából mindenem össze volt pakolva. Tildával a buszmegállóban búcsúzkodtunk. Egy nagyon szép sállal is meglepett, amit rögtön fel is öltöttem magamra.  Ő még Granadában tölt pár hónapot. :)

Itt nem a lányt kel nézni :D Csak így sikerült a kép. A lényeg, hogy a Sierra Nevada ismét hóval fedve, mint amikor odaérkeztünk.

Amikor busszal hagytam el Granadát tényleg olyan volt rá visszanézni, mint egy kis ékszerdobozra. Telis- tele szuper emlékekkel. Bár sokszor kirándultunk ide-oda, mentünk el és érkeztünk vissza Granadába, azért ez most tényleg más volt. Valaminek a vége és valami újnak a kezdete. 

Granada, az ott élő emberek, a Las Niñas del Tul tagjai és minden átélt élmény örökre a szívemben marad. 

Salidaaaas

Bár ez alkalommal is volt bennem para a repülést illetően, ahogy odaértem a repülőtérre ez majdnem teljesen el is szállt. Rögtön magyarokba botlottam. Kellemesen elbeszélgettünk. Érdekes volt a reakciójuk, amikor mondtam, hogy önkénteskedtem. A nő szemében valamiféle szomorúság és sajnálat volt, és kedvesen megkérdezte, hogy: "És, segítettek?" Majd szépen elmagyaráztam milyen projektben vettem részt és miről szól az EVS. 

Aztán még több magyar vett körül. Furcsa is volt...

Kb. a második voltam, aki becsekkolt. Aztán jött a biztonsági ellenőrzés, majd vagy másfél órám volt a felszállásig. 

Valahogy nyugalom lengte körül a repteret. Amikor odafelé repültem, sokkal nagyobb volt a nyüzsi a pesti reptéren. Vagy csak én éreztem annak. 

Még Málagában

A legjobban megint a felszállás tetszett. Az igazán hatásos szerintem. Főleg Malagából felszállni, látni a partot. Egyébként nagyon érdekes volt, hogy azok mellé szólt a jegyem, akikkel már rögtön az elején megsimerkedtem. 

Aztán maga a repülés megint olyan volt, mint ha buszoztam volna :D A nagy gondolatok most nem érkeztek meg :D Ismét ablak mellé szólt a jegyem, aminek nagyon örültem. Szépen ki lehetett látni. 

Vártam is a leszállást meg nem is igazából. 

Ott fent lenni tényleg olyan 'valahol vagyok de igazából sehol sem' érzés. Nincs dolgom, csak élvezni a repülést. A kis turbulenciával sem tud mit kezdeni az ember. :D  Várakozás. Repülővel utazni tényleg különleges érzés. Amilyen ijesztőnek tűnik, annyira magával ragadó is. 

3 óra alatt Pesten lenni... Annyi idő alatt érek fel Kaposvárról is Pestre...  vonattal. Nem is nagy távolság ez akkor iszen. :) 

Egyik pillantról a másikra visszaérkezni. Akkor persze még nagy volt az izgalom. (Most már aztán egyre jobban tudatosulnak a dolgok és, hogy egyelőre nincs visszaút. Ez is egy szép folyamat.)

Pesten. A jóidőből megérkezés az igazi hazai őszbe...

Érdekes volt ez is. Amikor már tudod, hogy ugyan abban az országban, városban vagy ahol várnak rád, de még nem látod őket :D

Csak stílusosan.

Megérkezés. Anya és Kata vártak rám a repcsitéren. Azt mondták nekem volt a legnagyobb hangom mikor kijöttem. :D Letagadhatatlanul nagy volt az öröm :D 

Aztán este Lizánál aludtunk. Mama is feljött. Apa pedig másnap csatlakozott hozzánk. Fannival való találkozásra még várni kellett kicsit, ugyanis ő pont Lenyelországban táncolt a Magyar Állami Népi Együttes tagjaként.

¡Hasta luego, Granada!

♥♥♥