Vicces péntek

Ami az előzőből kimaradt...

   Semana Santa pénteki napján, a nagy tömegből menekülve, gondoltam jót tesz egy kis séta, így elmentem az Alhambra azon részéhez, ahova mindenféle jegy nélkül be lehet menni. Csodás volt. Csak ücsörögtem. Már sétáltam visszafelé mikor magyar szavak ütötték meg a fülemet. Nagyon érdekes volt, hirtelen összeugrott a gyomrom. Igaz, előtte beszéltünk anyáékkal skypon, már elkezdtem írni a blogot is, de amikor az ember itt hall magyar szavakat, az teljesen más. Gondolkoztam, hogy megszólítom őket, de egyszerűen nem ment. Aztán mikor már lefelé sétáltam újra magyar szavakat hallottam. Na, mondom ez egy ilyen nap :D De a legjobb még csak ezután jött.

  Harriékkel (Harri és Nicola maracenai önkéntesek) megbeszéltük, hogy összefutunk estefelé. Ők innen 15 percre laknak, de itt volt Daniela, Carolina, Irenia, Ilenia,  Didi barátja  éééés Tilda is. Tildát előtte még nem ismertem, ő nem volt a tréningen és nem is tudtuk, hogy ő is jön. Harrivel whatsupp-on beszéltünk, hogy hol és mikor találkozzunk. Egyszer csak jön egy magyar üzenet. 300 m-rel hagytuk el a Puerta Elvirát. Na, mondom ez meg micsoda? Google fordító?? :D Erre jön a válasz, hogy varázslat. Mondom, itt valami furcsaság van a dologban. Találkozunk. Új lány, talán mintha Luciaként mutatták be, de nagyon nem is beszéltünk az elején, mert, hogy nagy volt az öröm a többiekkel, hogy újra találkozunk. Kérdezem is a többieket, hogy is volt ez a magyar mondat... Erre, hogy valami József nevű magyart megkértek az utcán... Hahaaa. Nekem sántított, de mondom, jól van, hát legyen. Aztán csak hallgattam, ahogy az 'olasz lány' beszél angolul. És ha csak egy másodpercre is, de volt egy olyan érzésem, hogy no nooo ő nem olasz, az biztos. De elhessegettem ezt a gondolatot. Aztán mondom, ismerkedjünk, ismerkedjünk, meddig leszel itt stb...kérdezem tőle. Később, hogy, hogy is hívnak, Lucia?! Képzeld az én nevem Luca, kicsit hasonlít. Erre nem bírta tovább és elmondta, hogy ő igazából magyar, csak kitalálták, hogy játszanak kicsit, egész este. De hát nem jött össze. :) Nagyon furcsaaaa volt. Komolyan néha gondolkodni kellett, hogy akkor ez most hogyan is van magyarul. Nagyon érdekes volt. Közben meg persze angolul is, mert a többiekkel meg angolul beszélgettünk és volt, hogy egy-egy szót mi is angolul mondtunk egymásnak Tildával.

   Körbejártuk az Albaicint, aztán este elmentünk közös vacsizni a 100 Montaditos étterembe. Kis szendvicskéket ettünk és tinto de veranot ittunk. Na, aztán keressünk egy beülős helyet valahol Granada utcáin. Ami a Jaen-ben történtekhez hasonlóan igen nehezen ment :D De végül találtunk egy helyet. Söröztünk, beszélgettünk, elütöttük az időt és a földre szotyiztunk, ami nagyon vicces volt.

   Jó volt újra találkozni és együtt lenni. Újra előjött az érzés, mindegy, hogy a világ melyik részéről találkozol emberekkel, csodás barátságokat lehet kötni. De mindez csak úgy megy, ha van egy közös nyelv. Ezért is látom most már egyre fontosabbnak a nyelvtanulást (bár pont most a hétvégén újra felfedeztük, hogy sokszor meg sem kell szólalni és úgy is értjük egymást, de erről majd később). Fantasztikus embereket és történeteket ismerhet meg az ember, ha nyitott marad. Most a közös nyelv egyelőre az angol, de remélem, minél előbb a spanyol is annak bizonyul majd.

   Másnap újra összefutottunk Granadában. Sétáltunk az Alhambra körül. Aztán Harriék délután úgy tervezték, visszamennek Maracenába. Végül bár eléggé fáradt voltam, Eszti szavai jutottak eszembe: aludni majd utána is lehet, a lehetőségek most vannak itt. Így én is velük tartottam. Daniela igazi olasz carbonarát varázsolt nekünk. Este pedig visszajöttünk a városba. Nagyon jó volt újra együtt lenni ezzel a csapattal. 

     Bár a következő kis szösszenet jóval ezután egy héttel történt, mégis valahogy illik ide szerintem.  A Föld napján úgy gondoltam a granadai magyarokkal énekelhetnénk egyet közösen. Ezért ki is írtam az itteni facebook csoportba (Granadai Magyarok), hogy ha vagyunk páran, akik az elég késői kiírásom ellenére épp ráérnek, nagy élmény lenne énekelni és gyertyát gyújtani közösen. Végül páran összefutottunk a Mirador de San Nicolasnál. Bár az éneklés gyertyagyújtás elmaradt, nagy öröm volt találkozni itt élő magyarokkal, Tündivel jót beszélgettünk séta közben. Remélem majd később is lehetőségem lesz elmenni  a közös eseményeikre. 

Amikor először beszélgettem Tildával, egészen nehéz és furcsa volt itt magyarul beszélni. Aztán mikor Tündiékkel találkoztam, már könnyebben találtam a szavakat. Most hétvégén pedig, mikor újra egy kis önkéntes talit tartottunk már egész könnyedén ment a magyar-angol folyamatos váltás, néha besuvasztva egy egy spanyol szót is :D

A csapat

100 Montaditos

Földre szotyiii :D