Májusi hét

Múlt héten a stand előkészületein dolgoztunk, de mellette persze maradt idő egy kis lazításra is.

Hétfőn este a Paseo de los Tristesnél sikerült elkapnom egy kis flamenco táncot gitár kísérettel. Nagyon élvezetes volt. Meg is kérdeztem az egyik lányt, hogy hol lehet tanulni tőlük. Igazán hangulatos volt nézni őket.

Kedden Didivel és Harrivel elmentünk a Gastronom minimarketbe, ami egy egészen speckó bolt itt Granadában. Orosz, észt, balkáni árukat lehet vásárolni. Nagy örömmel caplattunk haza a bevásárlás után. Mindenképpen vissza fogunk még menni. Elkerülte a figyelmemet de mondták a srácok, hogy lehet kapni túrórudi szerűséget. Persze nem az otthoni pöttyöst :D
Este spanyoloztunk Sarával. Didi is ottmaradt, így ez alkalommal hárman gyakoroltunk. Már nem is tudom mi volt a kérdés mire én ezt feleltem: 'má o meno', ami a 'más o menos' andalúziai megfelelője kiejtésben. Sara nagy nevetésbe tört ki, amit én elsőre nem is tudtam mire vélni, majd elmondta, hogy olyan teljesen perfekt kiejtéssel sikerült ezt elmondanom, mintha tényleg granadai lennék. Apropó a héten megérkezett a levél, miszerint hivatalosan is granadai lakosok vagyunk. :)

Nagyon szeretek a katedrális környékén is sétálni, eltölteni bent egy kis időt. Már többször is ücsörögtem  kicsit azon a részén, ahova ingyen be lehet menni. Jó egy pár percre elmenekülni az utca zajától. Persze az ajtó folyamatosan nyitódik és csukódik, meg csoszognak az emberek, mégis nagyon megnyugtató számomra. Eszembe jutattja azokat a pillanatokat amikor Katával Pécsen, szabad óránikban, egy -egy fárasztó vizsga után csak ültünk a székesegyházban és hallgattuk a csöndet.

Szerdán Carmennel ebédeltünk. Igazi nyári hőség volt. 38 fok napon... ami nem tudom, hova fog felszökni júliusban...
Délután pedig megérkezett Tiziana Malagából. Nekünk még volt egy kis dolgunk, én is spanyoloztam kicsit és a bloggal is foglalkoztam, így Tiziana elment felfedezni kicsit egyedül a környéket, és beszerezni a vacsora hozzávalóit. Nagyon szerettünk volna lasagnet sütni, ugyanis kedves önéntestársunk olasz származása révén, minden csínját- bínját tudja az elkészítésnek. Végül a spagetti mellett döntöttünk, ugyanis az igazi lasagne szószt két órán keresztül kell főzni és folyamatosan kavargatni. A maracenai csapat (Nicola kivételével aki éppen Magyarországon volt egy spanyol csapat vezetőjeként) is csatlakozott az esti vacsorához. Végül egy egyszerű paradicsomos, baconos, olivabogyós, parmezános tésztát varázsoltunk az asztalra. Már Nicolától és Danielától is jól tudjuk, hogy a főzővízbe nem kell olajat tenni és, hogy nem szabad a tésztát a vízben állni hagyni, hogy megszíva magát... Na meg persze hogy az általam is szeretett hawai pizza eléggé megvetendő... Bár ez számomra sem a legjobb megoldás, Tiziana is a falat kaparja, ha meghallja, hogy valaki csupán kechuppal eszi a tésztát. (Megjegyztem a kolis időben néha ez volt a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás, de én nem sokszor alkalmaztam.) A vacsora közben nagyon sokat beszélgettünk. Ilyenkor minden előkerül az ABC kérdése, furcsa szavak, szokások... Tiziana elmesélte például, hogy náluk tényleg ngy esemény egy- egy családi ebéd. Ilyenkor minden rokon részt vesz a lakomán. A háziasszony és a család többi női tagja már korán reggel neki áll sütni-főzni, ugyanis a menü igen hosszú. A tészta sosem hiányzik, de úgy a saláta és a húsok is az ebéd részét képezik. A desszert előtt pedig az egész asztalnak üresnek és tisztának kell lennie. Tiziana azt is elmondta, hogy az utóbbi időben, ő már nem is bír annyit enni amemnnyit az asztal kínál és sokszor csak egy-egy fogásba kóstol bele a többit vacsorára hagyja. Végül 1 körül mi is megbontottuk az asztalt.

Másnap reggel Carmen munkahelyére igyekeztünk, ahol egy nagyon kedves hölgy tartott előadást kenyai önkéntes útjáról. Bár spanyolul folyt, a képek, videók segítettek megérteni az eseményeket. Az esemény végén egy kis pénztárcát is vásárolunk. A vásárból befolyt összeget a kenyai szervezetnek jutattják majd el.

Este úgy volt, hogy megint spanyol órám lesz Sarával, de változott a terv. Carmen egy bűvész estre invitált minket, így Sarával majd máskor pótoljuk az elmaradt alkalmat. Az este nagyon viccesen alakult. Persze minden spanyolul folyt, ami itt annyira nem is volt jelentős, hiszen a kártyatrükkök és egyéb érdekes mutatványok nyelvismeret nélkül is lenyűgöztek. De aztán eljött a pillanat amikor nekem is meg kellett szólalnom, mint nézői résztvevő. Az első kérdés azt volt, hogy mondjak egy számot 1-5 között.... Luca persze, mit mond 8 :D Hogy ez honnan jött nem tudom, szerintem már az, hogy kiválasztottak leblokkolt teljesen. Persze nagy nevetés... De következett a második kör :D Mi a nevem? Ami más szavakkal hangzott el mint amit én eddig hallottam mikor kérdezik a nevem, és a nombre szót valahogy a numero szóval azonosította az agyam és arra gondoltam most akkor mondok én 1 és 5 között egy számot :D Persze újabb nagy kacaj... Mire sikerült eszmélnem, hogy itt a nevemről lesz szó, nagy vígan mondtam, hogy Luca, talán kicsit jobban is kinagsúlyozva a c-t, ugyanis itt nem nagyon tudják kiejteni. Vagy k-nak vagy cs-nek ejtik. A srác is csak annyit mondott rá, hogy nice... Meg sem próbálta :D Carmen mondta, hogy csak mondjam mondjam, hogy Luca hiszen ez a nevem és ha sokkszor ismételgetik az emberek, akkor majd szépen ki tudják mondani... Szóval elvörösödés, nevetés, de én is együtt kacagtam a többiekkel. Örök élmény marad az este. Utána még maradtunk kicsit tapast enni, majad csatlakozott hozzánk Tilda, Tiziana és Harri. Közösen mentünk el a Quimbara nevű helyre, ahol flamenco estek is szoktak lenni. Most éppen nem volt, de táncoltunk kicsit és egy amerikai csajszival is megismerkedtünk, aki ott volt a bűvész esten és azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy hogyan is kell akkor kiejteni a nevem :D Az est végén a New Orleansban kötöttünk ki. Már a tulaj is ismeri a csapatot, persze nem a rossz híréről, hanem, hogy milyen önfeledten tudunk táncolni. Természetesen most is megmutattuk az észt, bolgár, olasz és magyar virtust. Jól elfáradtunk és Tiziana is szeretett volna már ledőlni, ugyanis ő az egész délután az Alhambra felfedezésével töltötte.

Egyik helyről a másikra

Pénteken az irodában a puzzle-t gyárottuk. Egy-két kis hibától eltekintve egész jó lett és ismét sokat tanultunk... Este az asesoría után a katedrálisnál sétálva egy utcai táncos, zenés, szöveges produkció utolsó perceit sikerült elkapnom, majd a kedvenc helyemen ücsörögtem, élvezve az Alhambra kivilágított látványát.

Hazafelé sétálva

Szombaton itthon fejeztük be a munkát, dálután pedig volt egy ötlet, hogy moziba menjünk, de végül egy színházi előadásra mentünk. Egy olyan szerevezet előadása volt akik EVS önkénteseket is fogadnak és színpadi előadásokat csinálnak fiatalokat bevonva. Az ötlet nagyon nagyon tetszett mindannyiónknak, bár a téma elég nehéz volt, sok szöveggel, spanyolul és sokszor az látszott, hogy a résztvevők is arra koncentrálnak ki ki után, jön összessében dicséretre méltó, ahogy dolgoznak és amit létrehoztak. Jól éreztük magunkat. Mivel csodaszépen sütött a nap úgy döntöttün még nem megyünk haza, így sétáltunk egyet a sacromonte területén. Bár Julia mondta azért egyedül ne nagyon közlekedjünk arra felé, így hárman nagyon kellemesnek bizonyult a túra. Érdekes fehér házak, kis utcák, flamenco előadás hírdetések, gyönyörű kilátás... Magával ragadó volt :)

Nem rossz esküvői helyszín... 

Rubik-kocka mindenhol :)