Training after

Chicas

A training után persze nem állt meg az élet. Reggel a többiekkel együtt busszal utaztunk haza. Kis pihenő. Még volt pár rövid feladatunk, amit a kövi hétre el kellett készíteni, így azzal próbáltunk gyorsan végezni, majd egy kis relax. 

Rékával is skypoltunk ismét. Nagyon érdekes volt, ahogy keresnem kellett  a szavakat magyarul. Amikor írom a blogot nem veszem észre, hogy nehezebben menne a dolog, viszont amikor beszélgetésre kerül a sor, akkor sokszor- sokszor angolul jönnek a nyelvemre a kifejezések,ami egyben valahol örömmel tölt el, de kicsit bsszantó is... :D  A training során is, illetve mikor itt Tildával beszélgetek, észre sem vesszük és a magyar mondatra angolul válaszolunk, vagy fordítva. Remélem egyszer majd a spanyollal is így fog menni. Mindenesetre jó azért néha magyarul is beszélni, hiszen erre is ugyan úgy szükségem van. 

Csütörtökön este érkezett hozzánk Didi barátnője Madridból, Bori. Nagyon kedves lány. Bulgáriában együtt tanult Didivel és most itt él kint. Eastern Europe egymásra talál :D Együtt mentünk el a Boogaclubba, ahol aznap este az Onda Vaga együtte lépett fel. Már korábban megvettük a jegyet, ugyanis ez Didiék egyik kedvenc együttese. Én csak pár számot hallgattam tőlük előzetesen, de a koncerten természetesen teljesen beleszerettem a muzsikába. :)

Pénteken itthon pihentünk, tettünk-vettünk. Visszarázódtunk kicsit. Este az irodában voltunk és vártuk a lelkes ifjságot. Utána Elenával találkoztam. Kebabot ettünk és sört ittünk a Paseo de los Tristesnél. Megint nagyon egy hullámhosszon voltunk és jókat kacagtunk, aztán az idő hűvösre fordult, így úgy döntöttünk hazafelé vesszük az irányt. Bár nagyon szerencsés vagyok, mert Didivel is jól kijövünk és a maracenai csapattal is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Itt nem unatkozik az ember soha. Mindig van valami mozgás... :D Nagyon örülök, hogy Elena a mentorom és ha bár a munkával, mindennapi élettel különlegesebb bajom nincsen, nagyon jól megértjük egymást mindenfajta kérdésben.

Szombaton újra csapat találkozót tartottunk. Nicola már épp Budapest felé tartott de Harri és Tilda  képviselte a maracenai csapatot. Még a training előtt a tengerpart után dobtuk fel ötletként, hogy jó lenne elmenni egyet túrázni. Így Harriék utána is néztek a dolgoknak és minket már kész tervvel vártak haza. Mikor hol találkozzunk, milyen busszal menjünk ki stb. Monachilbe busszal utaztunk, majd megkezdtük a hosszú sétánkat. A Los Cahorros útvonalat jártuk végig. Nagyon meleg volt és a levegő is elég száraz errefelé, de gyönyörű helyekre vitt el az útunk. Közben megpihentünk, uzsonnáztunk és természetesen rengeteg fotót készítettünk.  Nagyon hiányzott már, hogy igazán a természetben legyünk. Fű, fa, virág, patakocska, vízesés. Nagyon kellemes volt. Fárasztó, izzasztó de egyben nagyon relaxáló is. Az út végén sörrel koccintottunk, ami mellől a tapas sem maradhatott el. 

Granadába visszaérve mindenki ment a maga útjára, de este újra összefutottunk. Bohemia Jazz Café.... rögtön szerelembe estünk. A képek magukért beszélnek szerintem. Élő zonogra muzsikát hallgattunk, beszélgettünk. Igazi chill... Aztán a többiek még tovább mentek egy másik helyre táncizni de mi végül Borival hazamentünk.

Bohemia Jazz Café

Másnap Tildáék uzsonnára invitáltak minket. Didi Borinak mutatta meg Granadát, így csak én mentem ki. Késődélután pedig Tildával jöttem vissza Granadába. Aztán skype Lizával, blog írás, ami ma folytatódott. De lassan, még ha angol bloggal nem is de itt sikerül behozni a lemaradtást. 

A mai napot gerinctornával és gyümölcssalátával indítottam, majd  mondhatni ebédre, Julia invitált egy pohár házilag készített gazpachora. Már értem miért ez az egyik kedvencük. Nagyon finem és a nyári meleget lehet csak ennek a hűsítő finomságak a kíséretében lehet kibírni. Majd júliusban is teszteljük. Mi csak jókat nevetünk mikor mondják, hogy várjátok, csak várjátok csak a júliust... vissza fogjátok még sírni a tavaszt. 

Banán, Miriamék javaslatára csakis a Kanári-szigetekről 

Jöjjenek a képek én pedig megyek sétálni... :D

Hopp egy sör

Uzsonna idő