Training-Alhama de Granada

Alhama de Granada

Május második hetében kétszer is Alhamába utaztunk. 

Május 10-én egy napot tölöttünk el ott, segítve Marissa munkáját. Kivételesen tényleg korán kellett kelnünk, amitől már meglehetősen elszoktunk szerintem. Az út nagyon viccesen indult, ahogy Marissa megmutatta a trükköt, hogyan is kell megállni autóval és várakozni, míg az utolsó utas is megérkezik ott, ahol éppenséggel tiltott lenne. :D 

A kezdésnél jelenléti ívet irattunk alá, a kávészünet előkészületeiben segítettünk. Egész Andalúziából érkeztek résztvevők és hoztak magukkal mindenféle helyi finomságot, amiből közösen falatoztunk. Daniel az Erasmus+ felépítéséről is előadást tartott. Ezúton is igen kreatív módon próbálta felvázolni, hogyan is épül fel ez az elsőre bonyolutnak tűnő rendszer. Már spanyolul is egyre több mindent megértettem belőle.  Az ebédet egy helyi étteremben fogyasztottuk el. Megint nagy adagot tettek elénk. Körülbelül, mintha két főételt ennék, ami amúgy konkrétan így is van... Ennek meg is van az eredménye, ugyanis lassan úgy érzem, hogy a farmerjaim nem jönnek rám. Amivel valahol nincs is baj, de azért jó lesz most már egy kicsit odafigyelni talán, főleg az esti habzsi-dőzsivel :D Annak viszont nagyon örülök, hogy a második training során is sok-sok finomságot kóstolhattunk meg, ezzel is közelebb kerülve egy kicsit a spanyol gasztronómiához.

Indulhat a hét

Május 11-18. között egy újabb trainingen segítkeztünk. Téma: Hogyan írjun youth exchange-t. Bár hivatalosan nem voltunk résztvevői a trainingnek, mivel a Las Niñas de Tul szervezésében került sor erre a projektre, mint önkéntesek mi is segítettük Danielék munkáját és olykor- olykor mi is be tudtunk kapcsolódni a különböző feadatokba, csoportmunkába. Gyakorlatilag szervesen részt vettünk a mindennapokban.

Az elején nekem ezért nehezebb is volt felvenni a ritmust, hiszen egyszerre voltunk ott mint segítség a logisztikai feladatokban, de közben annyira érdekes témákról volt szó, hogy természetesen szívesen beapcsolódtunk a közös feladatokba is.

Csütörtökön én már reggel kiutaztam Danival és Marissával. Mi készítettük elő a terepet. Nyomtatás, vágás, ragasztás... Didi az irodában dolgozott és délután az ő vezetésével érkezett meg a csapat Alhamába. A résztvevők az Azori-szigetekről, Kanári-szigetekről, Olaszországból, Lengyelországból, Horvátországból, Szlovéniából, Szerbiából, Horvátországból és Magyarországról érkeztek. Nagyon színes csapat gyűlt össze. 

Az első este pár ismerkedős játékot játszottunk. Egyet-egyet mi magyaráztunk el Didivel, felkészülve a hét energizerjainak megtartására.

A reggelink mindig a panzióban volt, ebédelni és vacsorázni két különböző helyre jártunk.

Rengeteg élmény ért a hét során, nem is próbálok minden leírni, inkább majd sok-sok képet linkelek be. 

Sokszor felemlegettük a 8 kulcskompetenciát és, hogy lesz mit írni majd a youtpassba :D Mi készítettük elő a kávészünetet és vásároltunk be, ha valami elfogyott. Az ebéd és vacsora szervírozásánál első körben főleg a spanyol miatt Didi tudott többet segíteni, de aztán a 2., 3. napon már én is bekapcsolódtam, amikor előre leírtuk ki mit kér. Volt köztünk vegetáriánus, glutén-, laktóz érzékeny is, úgyhogy nem volt egyszerű. De a nap elején felírtuk a menüt és mindenki válaszhatott magának. Majd összegyújtöttük a listát, elküldtük és az étteremben csak irányítunk kellett a pincért éppen kinek jár az adott fogás. Az interkultúrális estek előkészületeiben is segítettünk. Videókat, fényképeket készítettünk a nap folyamán zajló tevékenységekről. Sokszor mi is beszálltunk egy-egy feladatba. 

A hét közepére már sikerült elengednem minden rosszérzésemet, miszerint vajon jól csinálok-e mindent stb, és teljesen élveztem az új társaságot, a feladatokat. A hétre kitűzött személyes projektem volt az önbizalmam, a kommunikációs készségem fejlesztése. Úgy gondolom, mindegyikben sikerült előbbre jutnom, köszönhetően a napi tevékenységeknek, kihívásoknak.

Regényt tudnék írni ismét arról, milyen csodás emberekkel fújt össze a szél. Lehet, hogy nem fogok mindenkivel találkozni a jövőben, és nem biztos, hogy a legjobb barátok leszünk, de mindannyian adtunk és kaptunk valamit egymásnak/egymástól. A világ tényleg kitárul az ember szeme előtt. A beszélgetések sokat segítenek abban, hogy leromboljuk az előítéleteket és más szemmel nézzünk egymásra. Érdekes volt azt az érzést is újra megélni, hogy mindannyian emberek vagyunk függetlenül attól, hogy a Kanári-szigetekről vagy Magyarországról vagy a világ más tájáról jövünk. Persze sok a különbség és pont ez a szép, hogy nem vagyunk egyformák, de közben meg rengeteg közös pontot tudunk találni egymás életében. Amikor egy-egy beszélgetés során ezek a közös pontok összetalákoznak az valóban csodálatos érzés. Megtapasztalja az ember, hogy a világon mindenhol van sorstársa és bárhova megy ezúton a világban, ha nem is úgy mint odahaza, de otthon érezheti magát az ember. Persze az otthon mindig OTTHON marad. 

Azt hiszem ez a hét sokat formált és formál még mindig rajtam. A további önkéntes munkámban is fel tudom használni az itt szerzett tapasztalotak.

Miriammal megcseréltük a kreatív találmányunkat

A hét igen intenzív volt és Daniel tényleg jót nevetett rajtunk, amikor meglátta, hogy mi a kis jógaszőnyegünket is bepakoltuk a hétre. Hát időnk nem volt használni. Bár a délelőtti program fél 10-kor kezdődött, sokszor mi már 9 után egy kicsivel ott voltunk, előkészíteni a termet. Az energizerek nagy részét felosztva Didivel vezettük le, majd a training teremtől nem messze lévő, gyönyörűszép, régen kórházként üzemelő épületben készítettük elő a kávészünethez az ételeket, italokat. Aztán újra egy rövid foglalkozás. Ebéd. Szieszta. Ami nekünk tényleg csak pár perc volt, mert aztán robogtunk is vissza. A program 16 órától folytatódott, egy kávészünettel megszakítva 8-ig, fél 9-ig. Ezt követte a vacsora. Vacsora után 3 este interkultúrális estét tartottunk, egyik nap az Eurovíziót néztük közösen, vagy éppen szabad este volt, amkor együtt táncoltunk, mulattunk. 

Olasz prezi

Volt egy nagyon kellemes és vicces meglepetés is a héten :D Kitalálta a csapat, hogy játsszunk 'secret friend' játékot. Én végül úgy döntöttem nem szállok be. Valahogy mégis bekerültem a játékba :D

A csapatban volt egy Luca nevű olasz srác is, aki nem írta a vezetéknevét a bedobott papírra, csak azt Luca. Így Alicja, azt hitten engem húzott és utolsó nap egy ajtón kopogtatás kíséretében érkezett egy csomag. A feladó elszaladt és nem is tudtuk ki volt. Nagy meglepetődés: de hiszen én nem is játszottam... Gyönyörűszép csomagolás, kis levéllel. Na mondom ez nagyon vicces. Elmeséltük Super Evanak, hogy mi történt, aztán kiderült a  turpisság, de Lucának nem szóltunk. Megegyeztünk Alicjával, hogy én is beszállok a játékba, hiszen  ő lánynak, nekem szánta ezt az ajándékot és nem szeretne csere-berélni. Így vacsoránál az étteremben Lucának titokban rendeltünk sört és egy rövidke olasz feliratot mellékeltünk hozzá. Nagyon örült neki, bár később elmondta, kicsit szomorú is volt, hogy a hét többi napján nem igazán kapott jeleket a secret friendjétől... :) 

Vicces titkos

Különleges volt ismét magyarokkal is találozni. Magyarul, angolul és néha spanyolul is gondolkozni. Nem kis kihívás az agynak, de legalább meg van tornáztatva. Éva, Évi, és Lívia nagyon kedvesek voltak és hoztak egy kis hazai hangulatot ide Spanyolországba. A magyar prezentációjukban is résztvehettem. Ők énekeltek én pedig táncoltam. Nagyon különleges volt. 

Otthoni finomságok Éviék jóvoltából

Egy hét nagyon kevés, hogy igazán megsimerjük egymást, de elég ahhoz, hogy ismeretséget kössünk és aztán majd tovább szőjjük. Nagyon kedves és melegszívű embereket ismerhettem meg. 

Fiatalság bolondság

Nuno az Azori-szigetekről és Taha Olaszországból pakisztán gyökerekkel

Szüneeet 

Megy a csoport munka

Városnézés

Bár a kávéfőző nem mindig akart elegedlmeskedni nekünk azért láthatóan élvezte a csapata az evés-ivást

Egy kis esti finomság

Az egyik kedvenc napértékelőm

Projekt bolygók 

Valahogy így nézett ki minden ebéd

Készülnek a CV-k

Már ezt a masinát is tudjuk kezelni 

Utolsó nap dixit kártyákkal értékeltük a hetet.  Mindenki választott magának egyet és pár szóban elmondta, hogy miért éppen erre esett a választása. Úgy érzem a megfelelő úton és végre a saját utamon járok, ahol persze keresgetem magam, de minden nappal egyre többet fedezek fel a saját világomból és a minket körülvevő Életből. Ez a kis ládika a traininget jelképezi számomra, úgyanis rengeteg kincsre tettem szerta hét során.