Első nyári napok

Jön a nyár jön a nyár... Egyre melegebb van itt is, de még egészen bírható. Bár érezhető a különbség az emeleten lévő szoba és a földszinten lévő konyha hőmérséklete között...

A múlt héten több kisebb feladatunk volt. Írtunk a blogra én pedig elkezdtem készülődni a magyar óra kivitelezésére. Júliusban 15 spanyol fiatal fog Kaposvárra utazni egy rövid távú EVS-re. Ezt megelőzően tartunk nekik egy kis felkészítést, ami magába foglal némi nyelvismereti oktatást is :D

Calle Gran Via de Colon

Szerdán Nadia érdeklődött, hogy mit csinálunk délután, merthogy akadt egy kis gondja és reméli meg tudja oldani nélkülünk, de ha mégsem akkor számítana a segítségünkre. Kiderült, hogy Aliára kell vigyáznunk egy órácskára. Ami elsőre hűűűhaaa... ugyanis Alia néha nagyon nagyon virgonc tud lenni, ami igazából nem is kifejezés arra, amit művel olykor a babakocsiban, amikor nem szállhat ki és éppen várakozunk csak valamire. Persze most otthon voltunk, ott pedig mindig nyugis, így nagy izgaommal vállaltuk el a feledatot. Micky Mouse-t néztünk, amiből még én is tanultam spanyolul. Aztán mikor Alia apukája hazaért mi elindultunk haza, ugyanis éjjel 2-kor már vettük is az irányt Lorca felé.

Nem életünk képe, de azért emléknek szuper :)

Carmen még vasárnap mondta, hogy lesz egy training nap Lorcában, a non-formális oktatásról és megérdeklődi, hogy mi is mehetnénk-e. Dani épp csak hazaért Görögországból, Krétáról, már szerda este ment is Lorcába, de mi Didivel úgy döntöttünk(már nem tudom így utólag mi vezérelt bennünket igazán, még úgy gondoltuk kell nekünk a szerda este blogot írni és takarítani...), hogy mi éjszaka Carmennel együtt utazunk busszal. 3-kor indult a buszunk de persze 2-re már kész kellett lenni, így körülbelül 3 órát sikerült aludni, vagy annyit sem. A buszon is próbáltuk pihentetni a szemünket illetve a hotelben még két órácskát üldögéltünk és szunyókáltunk, de persze az nem pótolta a kimaradt órákat.

A nap nagy része spanyolul folyt, ami ez alkalommal bizonyult a legnehezebbnek. Gyanítom a nem alvás is hozzásegített. Persze volt egy rész ami angol nyelven volt, így abból több mindent értettem. Persze próbáltam a spanyolra is koncentrálni. Nagyon érdekes volt egyébként, már amennyit sikerült elkapnom a szavakból. Az ebédszünetben megismerkedtünk az ottani EVS önkéntesekkel is. Hazafelé a júniusi, júliusi programot is átrágtuk. Júliusban max 1-2 szabad napunk lesz. Kezdünk egy ifjúságcserével, amiről majdnem rögtön mi megyünk is a mid-term trainingre, majd onnan hazajőve 1 nap pihi után folytatjuk a tábori életet Illorában, a Parapanda Folk Festiválon. Persze a szabadnapokat augusztusban pótoljuk, így akkor lehetőségünk nyílik kicsit utazgatni is.

Pénteken este az asesorián ketten voltunk Didivel mert Nadia vizsgázott aznap is. Egy srác jött akit már ismertünk, de próbáltunk minden új infot elmondani és bátorítani őt. Ha éppen nincs érdeklődő isigyekszünk hasznosan elölteni az időt. Nadia a spanyol kultúra rejtelmeibe szokott minket bevezetni, Didivel néha spanyoloztunk, ez alkalommal pedig újra előkerült, hogy miért is jeletkeztünk EVS-re, aztán valahogy az euro a forint és leva témákaöréhez értünk. Nagyon érdekes volt. Egymásnak mutogattuk a pénzérméket. Valahogy még a kg, dkg, g váltás is szóbajött. Nagy csodálkozás következett mindkettőnk részéről, merthogy mi a boltban például azt mondjuk, hogy 10 dkg felvágottat kérek, addig Bulgáriában, a dekagramm helyett a grammot használják szinte minden esetben.

Koncert

Még az irodába menet mondta Didi, hogy Juliától hallotta, hogy az Alhambránál koncert lesz. Klasszikus zene. Na mondom megkérdezem Juliát mi is ez pontosan. Fél 9-kor fejeztünk be az asesoriát, és mivel ingyenes volt a konci úgy gondoltam miért ne... Hát szabályosan rohantam fel az Alhambrához, ami felért egy kiadós vádli edzéssel. Teljesen megérte. Az Alcazaba bejáratánál csücsültem le. Egészen rövidke volt a konert sajnos de annál hangulatosabb. Szépen be is esteledett. Éppen virázik most valamilyen fa és valami eszméletlenül jó illata van. Imádom. Még sétálgattam picit, aztán haza indultam. Didi nem jött velem, mert már az éjszakai indulására készült, ugyanis egy pár napra eutaztak a barátjával Portugáliába.

Hétfőn én is kicsit lazítottam délután és a Carmen de los Mártires nyugalmát élveztem. Gyönyörő kilátás, pálmafák, pávák, árnyékos pihenőhelyek. Nincs zsúfolásig tele emberekkel. Már korábban egyébként jártunk erre, amikor Nadia által készített útitervvel fedeztük fel a várost, de akkor zárva volt, így most nagy örömmel töltött el kicsit felrissülni itt.

Kedden és szerdán Sarával az egyetemi karokra mentünk szórólapot osztogatni a fiataloknak. Még próbáltuk elkapni az utolsó hajrát, hiszen itt is most van a vizsgaidőszak, így gondolom mennyire örültek nekünk. De voltak érdeklődök, főleg a pszichológia karról. Ők voltak azok, akik tényleg el is olvasták, ami a papíron volt, nem csak zsebre vágták. Persze érthető, hogy a nagy megmérettetések előtt nem ez nekik a legfontosabb, de ott van a zsebükben a kis információcsomag és hátha egyszer újra szem elé kerül és érdeklődnek majd. Én nagyon jó éreztem magam. Bár még vissza van fél év a sulimból otthon, amit igazából inkább már csak a kórházban fogok tölteni gyakorlattal, még engem is nosztagiával töltött el az a kis idő, amíg karokat jártuk végig. Nem utolsó sorban a spanyol gyakorlására is kitűnővolt ez az alkalom. Persze a tapas sem maradhatott el az egyetemi büfében.

Facultad de Ciencias de la Educación

Katával is aztán beszéltem skypon, ők most államvizsgáztak, nagyon furcsa és izgi volt hallgatni, hogy mi vár rám, majd a következő tavasszal. Bár anno volt olyan gondolataim, hogy talán nem is akarom én ezt a sulit befejezni, ezek már elillantak és mindennképp szeretném megszerezni a diplomát. Hogy azután mi lesz... azt meg majd meglátjuk :D Annak viszont tejes mértékben örülök, hogy ezt a kis szünetet beiktathattam. Bár nekünk voltak gyakorlati óráink, gyakorlatunk és nem mindig csak az iskolapadban ültünk,azért ez a fajta tapasztalati tanulás, ami itt történik, nagyon meghatározó számomra. Kicsit most egy olyan felem fejlődik, amiről eddig is tudtam, hogy van, csak valahogy szegény nem kapott elég teret, hogy kibontakoztathassa magát és új ismeretekre tegyen szert.

Persze Katána is ajánlottam az EVS-t és a csoporttársaim közül többen is érdeklődtek, hogy akkor én pontosan mit is csinálok, és, ők hogy részesülhetnek ilyen élményekben. Nagy örömmel mesélek mindig nekik, és ha nem is most indulnak útnak, az első lépéssel már közelebb vannak ahhoz, hogy ők is belecsapjanak egy ilyen nagy kalandba.

Valamelyik nap bevásárlásra adtam a fejem. Cipőt, propoliszt, napszemcsit és egyéb apróságokat akartam beszerezni. Speckó nap elleni krémre is szükségem volt a gyógyszertárból.  Nem volt nagy cucc elmondani spanyolul mire van szükségem és gondoltam max kézzel-lábbal mutogatok, ha nagyon nem megy a dolog, de örömmel töltött el, hogy sikerült megértenem az eladót és a megfelelő terméket vásárolni. Lépésről lépésre haladok. Nekem már az is valami, hogy a zöldségesnél el tudom mondani, hogy köszönöm szatyrot nem kérek, mert közel lakom. Nagy segítségemre van a tanulásban Sara. Az online felületet is újra elkezdtem nézegetni, de persze teljesen más mikor együtt gyakorlunk. Szerdán például egy kávézóban tartottuk az órát. Nagyon vicces volt, ahogy az emberek néztek minket, miközben próbáltam a lehető legjobb kiejtéssel mondani a ruhadarabok nevét... :D

A héten kerül megrendezésre Granadában a Cines del Sur filmfesztivál. Tildával és Harrivel a You mean the world to me című fimet választottuk kedd estére. Jó döntés volt. A film rendezője is ott volt, aki a vetítés végén a közönség kérdéseire is válaszolt. Megható és elgondolkodtató film volt, mindegyikünknek tetszését elnyerte. Majd Tildával gondoltuk ennénk valami kínait, így nagy keresésbe kezdtünk, de valahogy egyik hely sem volt szimpatikus. Így  a Calle Elvirán kötöttünk ki. És ugye mondanom sem kell, hogy tapas, tapas, tapas :D 

További képek: :)

Cicmic 

Már azt hittem megint Semana Santa van...

Itt mindig történik valami az utcán :D

Carmen de los Mártires 

Altató zene. Vagy inkább mégse... Éjszaka kezdődik csak igazán az élet. :D

ÁÁÁ a maci sztorim... Volt egy kutyánk a héten. Amikor elmentem itthonról nem zártam be az ajtóm és mikor visszaértem ez fogadott az asztalon. Az első gondolatom az volt hogy jééé micsoda véletlen Juliának is van egy macija, mire két másodperc múlva ráeszméltem, hogy ez az enyém, csak a kutyuska is megszeretgette kicsit. Nem mondom, hogy nem szomorodtam el egy kicsit a látványától, de szerintem Julia jobban sajnálta mint én. Persze most nem jó annyira ránézni, de nem függhet ettől a boldogságom. :D Említenem sem kell, hogy aztán kimostam, majd már teljesen az én hibámnak köszönhetően kintfelejtettem a napon, ahol hát úgy kicsit megbarnult a macikám :D De sebaj, egy kis kézműveskedés és új pofit varázsolunk majd neki és ő lesz az én szeretett, napon sütkérezett spanyol Lélekmackóm :D

Ezzel a csodálatos avokádós tésztával és vegyes salival ünnepeltem a tegnapi nap. Ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor egy kanál leves alig ment le a torkomon, ma annál nagyobb élvezettel fedezem fel újra az ízek fantasztikus világát :)