A bird sitting on a tree is never afraid of the branch breaking, because her trust is not on the branch but on it's wings. Always believe in yourself!

Első nap a FEX-en:

Tényleg nagyon régen izgultam annyira, mint ezelőtt az este előtt. Tudtam, hogy nagyjából mi lesz a feladatom, programot osztogatni. Gondolhatnánk, hogy nem nagy ördöngősség, de bennem akkor is nagy volt a félelem, hogy vajon a nyelvi akadályokat hogyan sikerül majd lekűzdenem. Az első nap az Ayuntamientohoz mentem. Szerencsére ez elég közel van hozzánk és tudtam is az útvonalat. Mindig egy órával a program kezdés előtt kellet odaérnünk. Egy nagyon kedves hölgy fogadott. Végül önkéntestársam Alba García is megérkezett és végig spanyolul beszélgettünk. Már, ha amit én produkáltam lehet beszélgetésnek nevezni :D Ha valamit nem tudtam, hát elmutogattam :D A program osztogatással pedig minden rendben ment természetesen.
Az esti program: Música Nordica para cuerdas y coro

Mivel nem készíthetünk képet és a videót az előadások alatt, igyekszem belinkelni a hivatásos fotósok képeinek oldalát, vagy egyéb linket, ahol egy kis ízelítőt lehet élvezni.

Ayuntamiento de Granada

A többi is szépen sorjában...:

Szombat: 

Auditorio Manuel de Falla. Ezt az estét igencsak megmosolyogtam :D Amikor megérkeztem a koordinátorunk kedvesen fogadott itt is, beszéltünk pár szót, majd az önkéntestársam,Jaime is megérkezett. Aztán egy másik hölgy is odalépett hozzánk, valamit mondott spanyolul mire én megkértem, legyen kedves mégegyszer elismételni. Itt ugye kiderült számára is, hogy én nem idevalósi vagyok és jött is a válasz: AAA Ella es unica... (unique). Na mondom akkor ez most jót jelent vagy sem, de pozitívan fogtam fel. Egyre több és több ember érkezett. 
Napos idő, gyönyörőszép kilátás, program osztogatás. 

Az idei fesztiválról

Amikor pedig hazafelé sétáltam balkán muzsika ütötte meg a fülemet. Plaza Nueva. Itt is mindig történik valami. Hihetetlenül jól muzsikált egy banda. Majd meg is kérdeztem tőlük, hogy nem játsszanak-e valamilyen klubban. Most épp más országokba indulnak szerencsét próbálni, de szeptetemberben visszatérnek és folytatják itt Granadában a zenélést.

Szombat reggel egyébként elmentem még jógázni is egyet a Plaza de Las Pasiegashoz. Aznap volt a jóga nemzetközi napja. Különféle jógatípusokat lehetett kipróbálni, teljesen szabadon csatlakozni. Én az időpont miatt is és amúgy is érdekelt a terapeutikus jógát választottam. Különleges reggel volt.

Vasárnap: 

Pre Departure Training: Délelőtt tartottuk a felkészítőt a spanyol kitazó brigádnak. Pár ismerkedős játékkal kezdtük, majd pár logisztikai infoval folytattuk. Aztán jött az én Magyarország - Kaposvár - Compass prezentációm. (Amikor készültem erre a prezire, nem mondom, hogy nem lett egy kis honvágyam: Budapest, Balaton, lángos kürtöskali.... Bár családdal mi elég sokat kirándultunk otthon, újra felfedeztem mennyi csodás hely van Kaposvár közelében, hát még Magyarországon!!!) Szerintem jól sikerült, én élveztem nagyon :D Már ide is felvázoltam pár szabályt, például az alkohol ivással, dohányzással kapcsolatban, ami aztán később ismét megbeszélésre került. Nagyon érdekes volt tényleg, ahogy előkerültek a kulturális különbségek. Például, hogy mi kicsit halkabban beszélünk általánosságban, mint a spanyolok és többször is felhívtuk a figyelmüket arra, hogy erre érdemes odafigyelniük Magyarországon, úgy az utcán, mint ahogy a lakásban is figyelemmel lenni a szomszédokra. A számlakérés módja az étteremben, hogy sok helyen fizetni kell a nyílvános illemhely igénybevételéhez, hogy nincs szieszta és egyes boltok, pékségek igen csak korán nyitnak, valamint, hogy a vacsora általános ideje is olyan este 8 körülre tehető. Eléggé eltér a mindennapi életünk, de nagyon jó mindezt megtapasztalni és biztosan furcsa lesz majd nekem is hazamenni és az otthoni életstílushoz újra alkalmazkodni. Persze azt is megemlítettük, hogy bár Kaposvár is bővelkedik fesztiválokban, kulturális eseményekben, azért nem szabad azt várni, mint ami itt folyik Granadában szerintem. Nincs olyan nap hogy itt az utcán éjszaka ne hallgathatnál utcazenét és olyan hét amikor épp ne ünnepelnének valamit. És itt az ünneplés tényleg ünneplést jelent!!! Mindkét városnak megvannak az előnyei és hátrányai. :)

Még egy skype beszélgetést is sikerült összehozni Nikivel. Így közvetenül tőle is kérdezhettek és több információt megtudhattak elsőkézből a projektről, logisztikai dolgokról.

FEX: Este pedig Quinta Alegre. Ez a fesztiválosdi, egy kis gyimkhana is volt nekem. Mindig megtalálni a helyet, időben odaérni. De nagyon hasznos volt ilyen szempontból is. Kicsit korábban értem oda mint kellett volna, így vártam. Itt is szóba elegyedtem pár nézővel amíg vártunk a kapunyitásra. Nagyon érdekes tényleg, ha az ember el akar valamit mondani, még ha nagyon alap szókincse van, még úgy is lehetséges. Max kézzel-lábbal mutogatunk. Aztán megindult a menet.

Nem csak ez alatt az este alatt, hanem az össze alkalommal érzi az ember, hogy mennyit számít egy mosoly és mennyit számít a szeretet. Ha mosolygunk a legtöbbször mosoly rá a válasz és tényleg annyi energia van ebben a kis mozdulatban, hogy többször kéne mosolyra görbítenünk a szánkat. Bár ez itt nem nehéz, mert ahogy a korábbi irományban is írtam itt valahogy árad a jókedv az emberekből. (Persze ez nem azt jelenti, hogy minden pillanatban, de álatlánosságban, valahogy máshol van a jókedv, energiaszint). A szeretetnek tényleg hatalmas ereje van!!!!

Bár ez alkalommal fiatalokkal játszottak együtt: Robert Schumann Álbum de la Juventud, Youtube-on ezt találtam ízelítőnek: Banda Municipal de Música de Granada

Hétfő: 

Hétfőre és keddre szabadnapot kértünk Danitól, hogy egy kicsit felfrissüljünk. Hétfőn ért véget a Ramadán, így reggel Nadiáékkal együtt mentünk fel a La Ermita de San Miguel Altohoz, majd együtt reggeliztünk churrost. Didi közben elment a barátnője, Mihi elé a buszmegállóhoz és később újra csatlakoztak hozzánk. Ők végül közösen mentek ebédelni, ahova én nem tartottam velük, mert itthon volt dolgom illetve este a Generalifehez mentem önkénteskedni, így nem biztos, hogy visszaértem volna az ebédről időben.

Festival Internacional Musica y danza: Hétfő este a Generalife szabadtéri színházához lettem beosztva. Megkértem Albát, hogy együtt menjünk fel mert én még nem voltam a Generalifenél. Itt is programot osztogattam Margával és fiával Miguellel. Miguel egyébként vak, de nagyon ügyesen teljesítette a feladatát. Dicséretre méltó, hogy a szervezőség lehetőséget adott neki is, hogy önkéntesként részt vehessen a fesztiválon. Itt ismét rengeteg mosolygós, vidám pillanatot adtunk és kaptunk. Az este programja: Balett del Teatro di San Carlo de Nápoles. Hihetetlen szerencsés vagyok, hogy ezen is ott lehettem. Ugyanis amint a nézők elfoglalják helyüket, számunka is biztosítva van ülőhely, így mi is élvezhetjük az előadásokat. A szünetben persze újra feladatunk van. Nagy boldogság, amikor el tudom mondani, hogy 'kérem ne itt dohányozzanak, hanem amott' valamint, hogy 'ételllel, itallal nem szabad belépni' stb. Nagyon jó kis gyakorlás. És bár lehet megmosolyogják a kiejtésem nagy öröm mikor megértik az emberek.

Az előadás második része fogott meg igazán. Balett Pink Floyd muzsikával. :))
Egy dolog viszont nagyon nm tetszett és nem is tudom megérteni.... Miért kell az előadás végén már a taps közben szedelőzködni és sietni... Még meghajolnak a tánckar és már azt látni, hogy a fél nézőtér feláll és indul... :)
-

Hazafelé egy pizzára is betértem, ahol végül összefutottam egy önkéntessel, Nazarioval. Jól elbeszélgettünk, aztán mindketten hazafelé vettük az irányt, így egy darabon együtt mentünk.

Ide három linket is hozok: :) 

https://www.youtube.com/watch?v=mC0WjYX9nIg

https://www.youtube.com/watch?v=yxzlsnl-1U4

https://www.youtube.com/watch?v=h-2RoKCEtl0

(Megszakítva a blogírást muszáj volt elpattannom a Coviránba és bevásárolni pár dolgot az elkövetkezendő hetekre.És az órára pillantva rájöttem, hogy igencsak bele kell húznom ha végezni akarok ma. Márpedig szerenék mert, júliusban nem lesz idő ezekről az élményekről beszámolni. És ma még össze kell pakolni, hajatmosni, főzni, mosni, egy rövidke jógának is örülnék, 3 blogbejegyzést még valahogy angolul is meg kéne írni,  aztán este a Fesztivál. Szóval innentől lehet, hogy csak nagyvonalakban vázolom fel, mi, hogy történt és majd a képek, videók mesélnek helyettem... :D )

Kedd:

Kedden megismételtük az első magyaróra anyagát. Így páran olyanok is el tudtak jönni, akiknek az első alkalom nem volt megfelelő. Ismét családias légkör volt, de megint csak jól telt el az a pár óra. Mihi is megérdezte, hogy nem izgulok-e, merthogy olyan simán vezettem le az egészet. Aztán elmagyaráztam, hogy persze az első előtt jobban izgultam, most a második már gördülékenyeben ment. Na meg persze lehet a véremben is van egy kis tanítósdi dolog. Meg ugye a gyógytornász tanulmányok során is ki kellett állni és ki kell majd állni az emerek elé és ha nem is az 1X1-et , ABC-t tanítani, arra igen is oktatni őket, hogyan használják a testüket minél egészségesebben... 

FEX: Plaza de Las Pasiegas Adriánnal. Hát leálltam a lábam. Ez a kis balerina cipő nem az én lábamnak való az tuti. 

Ez a felvétel nem itt készült, de őket hallgathattuk:
Az idei koncertről

Este Mihihez és Didihez csatlakoztam a tetőn egy pizza szelet kíséretében, jól elbeszélgettünk, aztán szunyókálni tértünk.

Szerda:

Mivel nem mindeki tudott eljönni az első magyarórára, így úgy gondoltuk Didivel felvesszük videóra, hogy kell kimondani az ABC-t, fontosabb kifejezéseket. Nagyon jól szórakoztunk, vicces volt. Emelett a hasznos kifejezések szótárát is bővítettük...

FEX: Auditorio Fundación Caja Rural. Selección de alumnos premiados Conservatorio Profesional de Música.

 Elég fáradt voltam, így nehezen indultam neki az estének, végül nagyon jól éreztem magam. Amaliával votam együtt. A program előtt, míg vártuk a nézősereget kint beszélgettünk a koordinátorainkkal. Természetesen spanyolul. A nézők fogadása után pedig mi is meghallgattuk a koncertet, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. 

Estére nagyon hűvös lett így végül busszal indultam haza, mire a harmadik megállónál rájöttem, hogy ez nem biztos, hogy jó busz lesz, leszálltam és inkább gyalogoltam hazáig.

Didi és Mihi is városi sétát tett és a Paseo de Los Tristesnél találkoztunk. Ücsörögtünk, beszélgettünk, majd éjszakai fagyiztunk. Mert olyankor a legfinomabb a fehércsokis nutellás fagyiiii.

Csütörtök:

Festival: Teatro la Isabel Católica: Aire.

Itt Santival voltam önkéntes. A műsor gyerekeknek szólt elsősorban, de számunkra is izgalmas volt.

Az előadás valahogy így :)

Este pedig a New Orleansba vitt az utunk. Elena elötte eljött hozzán, sört ittunk és popcornt ettünk. Nagy örömünkre Elena is menni fog Kaposvárra a rövid távú EVS-re. Nagyon izgatottak vagyunk mindketten :) Remélem nagyon jól fogja magát érezni és hasznosan tölteni az idejét. Biztos vagyok benne, hogy így fog történni. Szóval együtt mentünk a swing partira. Nagyon jó volt. Amilyen könnyűnek tűnt, ahogy a többiek táncolnak, annyira nehéz amikor tényleg megpróbálja az ember. Bár a néptáncos alapok itt is kitűnőnek bizonyultak. Jól szórakoztunk.

Új lakótársra leltünk az utcán...

Nem árva többé...

Home sweet home :D

Péntek:

A második magyaróra is eljött. Nagyon kis létszámmal folyt :D Didi és Elena jöttek el. De a többieknek is igyekszünk majd videót készíteni erről a leckéről.

  

Festival: Este pedig ismét a Generalifehez mentem. Immáron egyedül is sikerült odatalálnom :D Aznap este Carmennel voltam program osztogató. A nézők a Nemzeti Balett előadására érkeztek. Nekem is nagyon tetszett az előadás, igazán szerencsésnek éreztem magam, hogy én is láthatom ezt a produkciót. Mindannak ellenére, hogy ennyire már régen fáztam, mint aznap este. Marisa előző nap figyelmeztette a társaságot, hogy kis kardigánnal lehet készülni,mialatt nézzük a műsort, de valahogy másnap úgy gondoltam, biztos nem lesz olyan hideg. Hát hideg volt. De kibírható, és az előadás kárpótolt minden egyes vacogós pillanatért.

A szünetben már egész jól ment a 'kérem ne itt dohányozzanak, hanem amott' és a 'mosdó itt van', 'erre nem szabad menniük' stb mondatok.

Képek erről az előadásról
Korábbi videó erről a produkcióról
Balett Nacional de España
Videó az idei fesztiválról

Szombat:

Reggel Didivel a Eco Mercadohoz mentünk. Friss zöldségek, gyümölcsök... szívünk szerint mindenből vásároltunk volna. Végül pan de aceite-t vásároltunk, céklát és paradicsomot. Szeptemberben is biztosan el fogunk látogatni ide újra.

 FEX: Este A Teatro Alhambrához mentem. Újabb utcáit fedezve fel a városnak. Jóvenes-en-Danza. Regnum(Reino) és Andanaz. Antonioval voltam együtt. A hiányos spanyol tudásom ellenére egész jól elbeszélgettünk. Ismét fantasztikus este volt. A műsort 8-kor és 10-kor is adták, így a nézők fogadása után mi mind a kétszer beültünk megnézni a fiatalok vérpezsdítő táncát.

Két felvétel a tavalyi FEX-ről: Conservatorio Profesional de Danza - Reina Sofía - de Granada
Flamenco
Equilibrios Contrarios
Jóvenes en danza - felvétel az idei fesztiválról


Hazafelé pedig kebab helyett falafel lett a vacsora :D

Vasárnap:

Ma pedig a blogolást, ami az angollal kapcsolatban egészen lehetetlennek tűnik. De majd meglátjuk.
Este pedig Palacio de Carlos V.-hoz megyek.
A ma este őket hallgathatja a közönség: London Symphony Orchestra



Összességében elmondhatom, hogy minden nap csodálatos, kedves emberekkel találkoztam, akik napról napra megismertek, bemutattak a többieknek, beszélgettem velem, segítették az esetlegesen felmerülő problémáimat a nyelvvel kapcsolatban. Az utca emberével találkozhattam, beszélhettem, információt adhattam. Nagyon vicces volt egyébként, amikor előjött, hogy akkor most az én nevem hogyan is kell kiejteni és honnan származom.  Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy részese lehettem, és még ma este is részese lehetek ennek a fesztiválnak és önkénteskedésnek.  Sosem fogom elfelejteni ezeket az élményeket. Rengeteg szeretetet és csodás pillanatot kaptam, annak ellenére, hogy nem minden nap volt egyszerű... ( A Generalifenél és a Palacio Carlos V.-nél a koncertek este fél 11-kor kezdődnek, és mire haza ér az ember van vagy éjjel 1 óra ha nem több, másnap pedig azért illik felkelni nem túl későn...) És igen csak féltem az elején az elöttem álló akadályoktól.  Azt hiszem újra elhagytam a konfortzónámat és ismét egy jó nagy lépcsőfokot léptem előre... és ez csak folytatodik a jövőben.

A követező bejegyzésben találhatók képek és beszámoló az utolsó fesztiválos estémről!!! :)

A közös fesztivál képekért köszönettel tartozom önkéntestáraimnak! :)


És ha már zene és tánc fesztivál, egy- két kedvencem tőlünk, a Somogy Táncegyüttestől:

Somogyiak
Kaposszentjakabi telepiek
Regrutabál- Vajdaszentivány
Egy régi dal- Mosónak odaátra
1 darab föld