Egy hónap Íllorában - Első rész: Youth exchange - The challenge
Azt hiszem a lehetetlennel próbálkoznék, ha minden pillanatot szeretnék leírni (márpedig itt minden pillanatnak jelentősége volt), ami az elmúlt egy hónaban történt. Vagyis lehetetlen nem lenne, de talán egyszerűbb és látványosabb, ha pár képet segítségül hívva mesélem el mennyi élménnyel, barátsággal, tudással és még sok-sok mással gazdagodtunk júliusban.
Július 2.:
Az utolsó önkéntes nap a granadai zenei és tánc fesztiválon:https://www.youtube.com/watch?v=hA75DVUtJeg
https://www.youtube.com/watch?v=yFJAvFi5Cc0
 |
Nagy az öröm... :)) Középen Sir Simon Rattle :) |
Július 3.: Készülés az első ifjúságcserére
 |
| Az a tanári vér csak csörgedezik :D Felíz verano! A nyári ifjúságcseréink az Íllorai iskolában kerültek megrendezésre. Miután berendeztük a termeket és a résztvevők is megérkeztek, birtokba vették a szobákat, igazi tábori hangulat varázsolódott. Nagyon érdekes volt. |
 |
| Miket nem találtunk a nagy pakolásban |
 |
| Volt itt minden: ágy, ventillátor összeszerelés, még talán éjfélkor is, mosogatás, zuhanyfüggöny felszerelés, terem átrendezés... Ennyi lepedőt sem húztam fel még életemben :D |
 |
| A 8 szoba egyike. Még üresen... Az ifjúság persze gyorsan belakta. |
 |
| Egy kis megbeszélés a félig kész irodában Saráva, Danival és Didivel. A legjobb csapat :) |
 |
| Szusszanás képpen egy kis fürdőzés Dani szüleinél. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. Szuper spanyol ebéd és vacsora. A medencéből pedig csodás kilátás. Az egész napi tevékenykedés után jól esett ez a kis szieszta. Utána éjszakába nyúlóan folytattuk a melót, persze tudtuk előre, hogy ez az időszak húzós lesz és a késői lefekvéshez már amúgy is hozzászoktunk :) |
Július 4.: Érezik a csapat
 |
| Megérkezett a csapat: Fiatalok Romániából, Macedóniából valamint Spanyolországból Egy kis eligazítás |
 |
| A fürdő helyiség egy másik épületben, a sportcsarnokban volt, így ismét Sarával és Didivel osztottuk fel a hét során, mikor ki megy a csapattal ajtót nyitni-zárni. Szerencsére elég gördülékenyen ment a dolog. A nagy várakozásban persze nem maradattam szelfi nélkül :D Még igazán nem is tudtam mi vár rám. Mielőtt megérkezett a csapat nagyon izgultam és féltem, vajon hogy fog menni ez a hét, hogy tudom majd elvégezni a rám bízott munkát. Vajon elég lesz-e a teherbíró képességem ehhez és egyéb gondolatok cikáztak a fejemben. De amikor megérkezett a csapat valami különleges érzés öntött el, hogy na ez a hét tutira jól fog sikerülni, így a félelmek kezdtek alábbhagyni... Persze még mindig ott motoszkált bennem: a jaaaj emberek előtt kell beszélnem, ha úgy van koordinálnom kell őket stb. A hét során ezeket fantasztikusan sikerült fejlesztenem és aztán a második ifjúságcsere után már egyre kevésbé okoztak nehézséget az ilyenfajta feladatok. (A workcamp és fesztivál alatt a feszített tempó és a fáradság kicsit nehezítette a dolgot, az egy másfajta, újabb kihívás volt, de aztán azon is túllendültünk végül - de erről majd vagy 2-3 bejegyzéssel később) |
 |
| Igazi csapat kezdett alakulni már az első pillanattól kezdve :) És a negyedik napra végre én is rájöttem (az utolsók között... :D ), 'hogyan kell tökéletes holdat rajzolni' Már az első este ismerkedős játékokkal kezdtük. Nem szándékozom mindet leírni itt, de a képek itt is illetve a facebook oldalon, a videókkal együtt talán kicsit többet mutatnak. A kedvencem az órás feladat. Mindenki kap egy rajzolt órát. Minden egyes órában, különböző emberekkel beszélünk meg találkozót és az adott órához felírjuk egymás nevét. Ha minden órához van már találkozónk, indul a játék. Ahányat 'harangozik' az óra, arra az időpontra megbeszélt emberkével egy központi felvetett témáról beszélgetünk 1 percig. Pl.: család, hobbi, ha időutazni lehetne, milyen korba mennénk vissza, furcsa szokás stb. Nagyon vicces ahogy keresgéljük egymást, mert még a neveket sem jegyeztük meg, aztán szépen lassan ismerkedünk meg. Július 5.: Ismerkedős nap |
 Nem is tudom, hogy ennyi élvezték a mosogatást vagy csak a kép kedvéért görbült mosolyra a szájuk :D |
| Bár az ebédet úgy szállították az iskolába, a terítéshez, reggeli, vacsora előkészítéshez/ elpakoláshoz is csapatokat alakítottunk és Didivel, Sarával felváltva koordináltuk és segítettük a csoportok munkáját. |
 |
| Szorgos csapat |
 |
| Egy-két szó a youthpass-ról Ahogy Alhamában a trainingen itt is, ha épp nem a coffee break-re vagy más feladatra készültünk, mi is részt vettünk a különféle napi programokon. Természetesen a kép és videó készítés nem maradhatott el a részünkről. |
 |
| Brainstorming: Szabályok a közös munkára és az együtt élésre vonatkozóan |
 |
| Az ötletek összevetése és a szabályok papírra vetése. Az aláírás is elmaradhatatlan volt. Többek között olyan szabályok léptek érvénybe, mint bora-bora (ha saját nyelveden beszélsz a beszélgető társaddal és egy idegen anyanyelvű szeretne csatlakozni a beszélgetéshez, valamint nem privát témáról van szó, át kell váltani a közös nyelvre: jelen esetben angol/spanyol és úgy folytatni a beszélgetést), telefonhasználat csak kép készítésre korlátozódjon a programok során, ha valaki beszél tisztelettel meghallgatjuk és csak utána szólunk hozzá. Itt döntöttük el, hogy a média milyen eszözeit használjuk a program és kifejezetten e YE(youth exchange) promotálása érdekében. (Facebook, instagram, kis üeneteket készítése egy szem cukorka kíséretében, amit az egyik csapat a challenge napon el is kezdett osztogatni a városban) Általános szabály a Daniék által szervezett youthexchange-k során, hogy alkohol ivás nincs. Ennek nagyon erősen meg van az előnye. Igazi csapatot lehet kovácsolni és profin együtt dolgozni minden nap. Végül közös megegyezésre az interkulturális estéken a tipikus alkoholok megkóstólása megengedett volt. 
Mangera parti :D Az elviselhetetlen hőségben elengedhetetlen. Illetve sokszor este is a lustaság vezérelte csapat inkább egy mangera (locsolócső) partira szánta el magát.
|
 |
| Az első este pár dinamikus játékkal zárult |
Július 6.: Az igazi challenge :D
A júliusi első ifjúsgcsere neve is tükrözi a témát... A kihívás. Milyen iratok szükségesek a külföldre költözéshez, munkához, valamint milyen nehézségekkel nézhet szembe az ember külföldi hosszabb, rövidebb utak során. Így csütörtöki napon birtokba vettük Íllora utcáit és különböző feladatokat teljesítettünk.
 |
| Az én kis csapatom :D Mindenki nagyon elszánt |
 |
| Városháza |
 |
| Spanyol tájékoztatás, hiszen ez is egy kihívás... |
 |
| Akkor most mit hova kell írni?! |
 |
| Egészségügyi centrum |
 |
Várakozás
Nagy a fejtörés...
 
Kit válasszunk doktorunknak
|
 |
| Útbaigazítás |
 |
| Sikeres oliva vásárlás a piacon |
 |
| Feed-back találkozó, mert így lehet igazán együtt dolgozni :) Minden nap persze a program része a nap értékelése. Így a nap legjobb, legrosszabb pillanatát is sorra vetettük kis csoportokban majd megosztottuk őket, illetve arra a kérdésre is válaszoltunk, hogy mi tenné a napot mégjobbá. Mindemelett minden nap különféle érdekes feladatokkal reflektáltunk a saját munkánkra, a csoport munájára, az együtt töltött időre. Whatsapp üzenetet írtunk egy kedves barátunknak, vagy az 5 ujjunk modellezte a nap legjobb dolgát, valamit amire rá akarunk mutatni, valamit amit nagyon nem szerettünk, valami ami érzelmileg megérintett minket és valami pici dolgot amit aznap realizáltunk. Itt én össze is kötöttem a legjobb és megérintő dolgot. Ott valahogy megint iszonyatosan nagy hálát éreztem és nagyon örültem, hogy ezt el is mondhattam Daniéknak illetve mindenki mással megoszthattam. Már a hét felénél éreztem, hogy megint mekkora mákom van, hogy ebben a projektben vehetek részt és ennyit fejlődhetek. Hogy egy ilyen szuper csapat tagja vagyok, ahol feladatom/feladatunk van. Ahol kihívásokkal nézek szembe, de érzi az ember, hogy bíznak benne, és nem véletlenül bízzák rá azt amit. De ha úgy van bátran elmodhatom a véleményem és meghallgatnak, figyelnek és ha, úgy van változtatnak. Tényleg napról napra azt éreztem, hogy a csapatba is sikerült beilleszkednem de mellett a munka rész is jól ment. Egy éve még gőzöm nem volt, hogy mit akarok csinálni és még januárban is kétes volt, hogy vajon mi lesz az elkövetkezendő hónapokkal, úgy, hogy már passziváltattam és valaminek azért csak történnie kellett volna... Hát a legobb dolog történt, hogy ide kijöhettem. Tényleg nehéz szavakba foglalni amit pár hét alatt megtapasztaltunk. Azt az utat ahogy percről percre fejlődtünk, azzal, hogy tettük a dolgunkat. NON-FORMÁLIS TANULÁS, kulcskompetenciák, szociális kompetenciák fejlesztése mindenek felett... Nem felejtem el azt a fáradságot ami sokszor úrrá lett rajtam (amire Dani csak mindig mondta, hogy hohooo hát még csak a nyár elején vagyunk, és igaza lett... az nem fáradság volt még :D), de valahogy a csapat ereje mindig vitt tovább... Az újabb barátságok, beszélgetések, nevetések, közös esték. Amikor újra rájössz, hogy bármilyen távol élhetünk egymástól a különbségek ellenére mégis annyira közös problámáink vannak... Már ott nem tudtam eléggé hálás lenni amiért ennyi mindent kaptam, és akkor még vissza volt a második YE, a workcamp és a folk fesztivál.... Természetesen nem tudom eléggé hangsúlyozni a Compass segítségét is. Hiszen általuk jöhettem ki ide és tudom bármikor szívesen fordulhatok hozzájuk segítségért. De szerencsére minden remekül működik és ha bármi probléma van tudjuk, hogy azt Daniékkal is bátran megoszthatjuk. Szóval én minden nap nagyon szerettem ezeket a különféle értékelési módszereket. Ami pedig egész héten át elkísért bennünket az egy 0-10-es skála volt, ahova a hét elején célokat tűzhettünk ki és a hét során a cetliket mozdítva láthattuk, hogy az adott cél felé, mennyi lépést tettünk meg. A második YE-n kitűzött céljaimra jobban emlékszem, de többek között olyanokat írtam plédául, hogy tanuljak pár szót idegen nyelven, ne egyek annyi édességek :DD hahaa, merjem elmondani a véleményem, a feladataim rendes elvégzését folytassam de mellette ha részt tudunk venni a programokon akkor aktív legyek. És láss csodát ez a kis egyszerű cetli mozgatás nagyon motiválónak bizonyult. |
 |
| Besa készíti a kávét a macedón estre |
 |
| Aztán a közös buli elmaradhatatlan kelléke a buli haj és a ventillátor :D |
Július 7.: Egy nap Granadában
A challange egyik feladata lett volna, illetve részben meg is valósult, hogy a csapatnak meg kell tervezni, hogyan utazzanak Granadába majd onnan egy másik településre, ahol egy északát töltöttünk volna el. Azonban az első nap program ismertetésénél kiderült, hogy a romániai szervezet hibájából a román csapat elvileg egy másik YE-re jött volna Granadába, nem is Íllorába. Így Daniék úgy döntöttek kicsit változtatnak a programon, így egy egész napot töltött el a csapat Granadában, éjszaka pedig egy hostelben voltak elszállásolva. A városban persze volt feladat: Különféle helyek felkeresése, kérdések megválaszolása, szelfi készítés. Természetesen az önfeledt városnézés sem maradt el.
Fiesta de la Mezquita
Amíg ők nagyban végezték a feladataikat mi haza igyekeztünk... Egy kis otthoni levegővétel után Mezquitánál egyesült újra a csapattal. Itt még Nadiával is összefuttottunk :) Csodás volt a hangulat. Majd szétváltunk és este ismét találkoztunk. A csapat egy része közösen vacsorázott, majd a többiek is csatlakoztak és közösen ültünk be egy frissítőre az egyik bárba.
Fantasztikus volt ez a kis légvétel Granadában. Annyir otthon éreztem magam. Újabb kis energia löket volt.
Július 8.: Vissza Íllorába
 |
| Elmaradhatatlan energizer a délután kezdéséhez |
Hogyan is van az a hajó építés?! Ennél a feladatnél két csapatra oszottuk a részvevőket. Mind a két csoport egy kitalált ország lakóit képviselte. Az A csapat kulturájához tartozott például, hogy a tagok csak egyedül képesek dolgozni, nem szeretik ha megérintik őket, ha fütty szót hallanak felállnak és háromszor körbeforognak... A B csapat pedig például csak akkor tud beszélni csapattársához, ha megérinti azt, csak énekelve kommunikálnak... A két csapat egymástól elkülönítve kezdi a feladatát. Hajóépítést. Mindkét csapatnak van kapitánya, akik meghatározott időben talákoznak és döntenek a hajóépítés folyamatáról. A folyamat során a csapatokhoz a másik kulturából egy látogató, később pedig egy munkás érkezik. Persze a szabályok a két kulturára vonatkozóan nem változnak. Elsőre én sem tejesen értettem miről van szó, kivülálló voltam, mert videókat készítettem, aztán szépen világossá vált minden. A két kultrából érkezők, hogy ismerkednek meg és hogyan dolgoznak együtt. Vagy éppen hogyan nem. Az idő szűkében mennyire nem vagyunk figyelemmel a másikra, a különbségekre. Nagyon érdekes és egyben vicces is volt. Lehet nem is annyira világos ahogy leírtam, de majd belinkelem a facebook albumom, ahol videók is megtalálhatók errőla csodáról talán. :)
 |
| Nem volt könnyű a kommunikáció |
 |
| Íme |
 |
| Huppsz kicsit oldalra fordulva... Az egyik napi értékelés eredménye :) |
Társas este
Július 9.:
 |
| Reggeli kezdés |
 |
| Erasmus+ Dani kreatív bemutatója Az EVS résznél mi is szerepet kaptunk Didivel 
Kiscsoportos tájékoztató: mi hogyan jártunk el a papírügyekben, mikor Granadába érkeztünk
A nagy kedvencem, ami nagyon leszívott minket...
A bunkeres feladat:
Mindenki kapott egy cetlit a nevével, egy adott életkorral és egy foglalkozással. A csapatnak el kellett döntenie, hogy a háború idején ki az a 9 ember aki a bunkerbe menekülhet és túlélheti a háborút. Hát nem kell mondani, micsoda kavarc volt az első körben. Azt ami ott lejátszodott tényleg át kell élni, mert elmondani nem lehet :D Végül kiválasztottunk 9 személyt. A lenti képen látható az első választás írásosan. A szünetben is mindenki még erről beszélt, ugyanis a szünet után folytattuk. Ekkor mindenki plusz információkat kapott magáról és végül úgy döntöttünk mindenki rövid beszédet tart arról, miért őt válasszuk a bunkerlakók közé. Én alapvetően 23 éves nő voltam, hivatásomat tekintve táncos. Az első körben nem válaszottunk be majd a második körnél mikor kiderült, hogy pozitiv személyiségű vagyok, az emberi értékrendeket figyelembe vesze és igyekszem etikusan eljárni az ügyeben... bekerültem. És voltak olyanok persze akiket elsőre beválasztottunk később viszot úgy döntöttünk nem mehet be az egyéb tulajdonsága alapján. A lenti képen a második oszlopban a végső döntésünk. Számomra nagyon nagyon érdekes 'játék' volt. Igencsak el is fáradtunk a végére.
Mennyire is számítanak azok a szociáliskészségek!
 |
Youthpass feladatok :D
Közösségi esemény: Jóga Adrianával :)
A kreatív újdonságok bemutatása sem maradhatott el :)
Romániai est
Adrianával, akitől sokat tanultam
Fantasztikus csajszi, akit sikerült annyira motiválnunk, hogy pályázott és augusztusban indul is Németországba EVS önkéntes szolgálatára :)
Július 10.: Challenge: második kör
Újabb challenge, ezúttal a banka indultunk
Juhúúú már azt is tudtunk, mennyibe kerül a kontaktlencse folyadék :D
Merre van a posta???
Előző nap magunknak írtunk levelet, amit aztán másnap fel is kellett adnunk. Azt mondanom sem kell, hogy ismét spanyolul kellett teljesíteni a feladatokat.
Adriana workshopja a nyílvános beszédről.
Nagyon érdekes volt. Sok hasznos tippet hallottunk és ki is próbáltuk magunkat, amiről majd igyekszem videót is feltölteni facebookra és belinkelni. :)
Mindenki egy érdékes foglalkozást választott, engem péládul a állateledel kóstoló hivatás talált meg. Minden foglalkozás valós volt, az interneten rá is kereshettünk, hogy azért nagyjából tudjuk miről van szó. Majd 1 percünk volt előadni magunkat, és meggyőzni a hallgatóságot, hogy minket válasszanak új munkatársnak egy adott céghez stb... A csoport csak pozitív visszajelzéseket adhatott, az előadó pedig csak annyit mondhatott válaszként, hogy köszönöm szépen. Mikor mindenki végzett közösen értékeltük, mik általánosságban a hibák, amiket elvétünk a nyílvános beszéd során. Nagyon szuper workshop volt :)
Spanyol estre készülés
Az asztalok megterítve: Gazpacho, tortilla de patata, crocettas, queso(sajt), olívabogyó, jamón(sonka) és persze pan(kenyér)
Zászló felvonás nem maradhat el... :D
Bailar, bailar
A fergeteges este, amikor Pajtimmal még Dirty Darcing is megihletett minket :D
Július 11.: Az utolsó nap
Future project
Mi hárman a környezetvédelem témakörén dolgoztunk egy kicsit és ezzel a témával kapcsolatos youthexchangen gondolkoztunk
Projekt bolygók
Youthpass az íllorai info központban
Final evaluation Dixit kártyákkal
Erre esett a választásom a hetet illetően. Azt gondolom nem kell túlragoznom és megmagyaráznom miért. A kép magáért beszél :)
Az utolsó este
Karaoke
Persze a közös kosarazás, nagy beszélgetés Lavinával, akivel addig nem sokat beszélgettünk, mind felejthetetlen marad...
Nem tudom elégszer megköszönni azt a hetet, a csapatnak, Daniéknak, magamnak... :D Fantasztikus volt minden szempontból és minden nehézséggel együtt. Ez a csapat mindig is hiányozni fog... A szeret, öröm, boldogság, fáradság, feszültség, nyugalom,... amit megosztottuk egymással sosem felejtődik el. Minden ember akivel találkozunk hatással van ránk és mi is hatással vagyunk a másikra. Akár 1 szót vagy 100-at beszélünk vagy szinte meg sem kell szólalnunk(ez a második héten nagyon be is bizonyosodott). És a nagy szerencse, hogy egészen közel lakunk egymáshoz, így a látogatás talán nem lesz olyan nehézkes. Csak rajtunk múlik igazából.
A korábbiakban már szinte mindent leírtam, így nem szeretném ismételni önmagam, csak annyit mondani:
TELJES SZÍVEMBŐL KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése