Kalandokkal teli Andalúzia és Lisszabon :) (Augsztus)

Sevilla

Nem biztos, hogy a legjobb hónapot válaszottam, ugyanis a meleg csak nem hagyott alább córdobai kirándulásunk óta. Tarifa, Cádiz és Lisszabon szempontjából is az idő végül azért kedvezett. Sevillában ismét hőség fogadott.

Már korábban tudtuk, hogy július után augusztusban lesz időnk bejárni egy kicsit a környéket, így voltak ötletek merre felé vegyem az irányt, de az igazi tervezés még váratott magára. Végül kitisztult a kép és Tarifára, Cádizra, Lisszabonra valamint Sevillára esett a választásom. Mivel éppen senki sem ért rá, egyedül indultam neki az útnak. Nem kis félelemmel, de a kíváncsiság nagyobb hajtóerő volt. Életemben először foglaltam szállást magamnak, ami persze nem olyan nagy cucc, de azért még is örültem, hogy na lám ez is sikerült. Sokáig gondolkodtam, hogy couchsurfinget is kipróbáljam, de végül úgy gondoltam egyelőre elég annyi, hogy egyedül utazom, s így a biztos szállás mellett döntöttem. Azért a Bla Bla Car-ral próbát tettem és nagyon helyesen döntöttem. A szállásokat illetően is minden jól sült el, bár van egy két dolog amit, ha mégegyszer megyek biztosan másképp csinálnék. Na de mindent csak a maga idejében. 

1. Tarifa: Spanyolország és Nyugat- Európa legdélibb városa Cádiz tartományban. 

Tarifára tehát Bla Bla car-ral utaztam. Nagyon vidáman és hangulatosan telt az út. Malagában csatlakozott hozzánk Olaszországból egy csajszi, akivel már az első pillanattól megtaláltuk a közös hangot. Tarifán a belvárosban foglaltam szállást. Egy hostelben. Több ágyas szobában. Ennek nyílván megvanak az előnyei, hátrányai, de én rögtön az előnyével találkoztam. Egy kedves német lánnyal ismerkedtem meg, akivel gyorsan a part felé vettük az irányt. Ő épp egy workcampbről érkezett és pár napot még Spanyolországban töltött. A parton aztán az olasz lány is csatakozott hozzánk és együtt töltöttük a délutánt. Szívesen lettem volna kicsit egyedül, de nagyon jól éreztem magam így is. Azért egy 'magányos' sétát tettem a parton. Nagyon üditő volt. Majd a part melletti büfébe ültünk be Boquerones,sangria, naplemente.... Nem is kívánhattunk volna többet, jobbat :)

Később újra találkoztunk és bár én főleg nyugira vágytam, végül belevetettük magunkat a tarifai éjszakába. Na de nem annyira. Vacsoráztunk egy szuper helyen, ahol szuper kiszolgálás fogadott minket. Az úton Tarifa felé az egyik utas ajánlotta a helyet és mondta, ha oda megyünk feltétlenül, mondjuk, hogy üdvözli az ottaniakat. Természetesen nem felejtettük el megemlíteni és vicces estében volt részünk :)

Később a belváros felé vettük az irányt. Sosem gondoltam volna, hogy ekkora élet van ebben a kicsiny városban. Zsúfolásig tele kicsi utcák. Majd mikor 2 óra körül bezárnak a bárok a tömeg egy szórakozóhelyre siet tovább. Én oda már nem tartottam a lányokkal, hanem inkább pihenni mentem.

Másnap pedig Gibraltár felé vettem az irányt...

Azt már tudom, hogy az ilyen fajta szállásokra érdemes lakatot vinni magával az embernek, csak a biztonság kedvéért. Illetve, ha mégegyszer Tarifa felé venném az irányt (úgy legyen) akkor biztosan a camping területén tölteném az időm és ott keresnék szállást. Meg tuti beiratkoznék szörf órára vagy elmennék lovagolni egyet a környéken.  Ja meg, hogy a megfelelő cipő elengedthetetlen. De nincs veszve semmi. Az biztos, hogy ezt a körutat mégegyszer végigjárom majd.

Vacsira várva

Tarifa strand

Azt azért el kell mondjam, bármennyire is szép és jó a homokos tengerpart, amikor az ember törölközjén, nadrágján, szemében .... mindenhol ott vannak a homokszemcsék az nem a legkelemesebb,de hát valamit valamiért.

'Nekem a Balaton a Riviéra...' És tényleg :D

2. Gibraltár: Áutgrottam Nagy-Brittaniába és megláttam Afrikát

Tarifáról busszal utaztam Gibraltárra. Az út nagyon kellemes volt, körülbelül 1 óra... Élveztem kicsit az egyedül utazást és próbáltam megélni a jelent és nem izgulni azon vajon a kirándulás következő napjai, hogy lesznek majd. És még így is volt bennem egy kis izgalommal teli félelem. Akkor gondolkoztam el, hogy mekkora mákom van, hogy mindezt az utat úgy tehetem meg, hogy van rá bizonyos összegem, van hol aludnom, mit ennem,innom, bárhol tudok segítségért fordulni, nem úgy mint azoknak, akik ugyan csak útrakelnek mostanság, de más indíttatásból mint én.

Mikor odaértem rögtön meg is vettem a jegyet visszafelé, majd útna indultam. La Línea de la Concepción nevű városkába érkeztem és onnan gyalog mentem át Gibraltárra. Útlevél felmutatásával :D Nagyon vicces és érdekes volt. Aztán rögtön térképet kértem és segítséget mit merre találok. Úgy döntöttem nem buszozom, gyalog igyekszem felfedezni ezt a sokak által látogatott helyet. Az óriási szikla persze már messzebről is látszik, de amikor megpillantja az ember tényleg nagyon szép. Azt terveztem, hogy cable car-ral megyek fel a szikla tetejére, de végül olyan hosszú sor állt, hogy a tűző napon nem volt kedvem ácsorogni. Valahogy idő vesztegetésnek éreztem. A hölgy az információs pultnál mondta, ha nem is megyek fel, azért szépen el lehet sétálni a szikla végéhez és bár nem felülről, de szép kilátás nyílik onnan is. Mivel nem éppen túra cipőben voltam, a buszos feljutást pedig drágállottam és nem tetszett ahogy a kötélpályára várakozókat olyan hangnemben traktálták a busz választásával, hogy úgy döntöttem hát az én pénzemből ők nem kapnak...

Végül sétálás mellett döntöttem szépen nyugiban. Hát annyira nyugodtra sikerült ez a séta, hogy az élet úgy döntött kicsit izgalmasabbá teszi... Hogy miért nincs képem erről a napról??? Hát mert elhagytam a drágaságom... A nem is olyan régi telefonomat... Valószínűleg mikor a nagy sétálásban katintottam egy - két fotót a térképemmel együtt letettem magam melléa okos szerentyűt. Majd szépen tovább sétáltam. Mire pár méterrel később ráeszméltem, hogy héj nekem szükségem van a térképemre. Mentem visszafelé a térkép ott várt rám, és még egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy vajon a telefonom nem volt-e ott, valahogy nem jutottam el odáig, hogy csekkoljam a dolgot, csak folytattam a sétám immáron a térképpel. Addig nem is volt gond, amíg nem akartam még egy szép fotót készíteni és a telefonomat nem találtam. Sírni nem tudtam, csak azt hajtogatni, hogy ez nem lehetséges.... A nap közepén voltam és nem akartam a hátralevő időt telefon kereséssel tölteni és el sem tudtam képzelni, hogy vajon a további utazást hogyan oldom majd meg az okoskütyü nélkül... Épp közel voltam a rendőrséghez így megkérdeztem, hogy valamit lehet-e tenni vagy felejtsem el az egészet.... Mégegyszer visszamentem megnézni, vajon nincs-e ott ahol feltételezésem szerint elhagytam, majd sajnos vissza kellett kullognom a rendőrségre mert nem találtam meg. Ott egy kedves úr vette fel az adataim. Elég vicces volt, ahogy vissza-vissza kérdeztem, hogy mit is mond, mert ő igazi angollal beszélt hozzám. :D 

Mindezek után nagy izgalommal de azért úgy voltam, hogy csak azért is még élvezem a napot... Bár ez amennyire elterveztem, kevésbé valósult meg. Persze élveztem és nagyon érdekes volt meglátni Afrika partjait. De valahogy azért ez a telefon elvesztés rányomta a bélyeget a napra. Bár más szempontból igazán jó volt kicsit valóban egyedül lenni. Csak igazi térképről tájékozódni és embereket kérdezgetni az utcán, hogy mi merre van és mennyi az idő :D

A nap végén buszozásra adtam a fejem és úgy mentem vissza a határhoz, majd Tarifa felé vettem az irányt, ugyancsak busszal.

Tarifára megérkezve a szálláson nagy szerencsémre tudtam használni a számítógépet és  Daninak is írni, hogy a kártyám le kéne tiltatni, valamit haza is jelezni, hiszen a magyar kártyám is benne volt.... Na meg a sok-sok szép foto. Bár szerencsére az utazás előtt még lementettem őket. Már úgy voltam, hogy lehet le is mondom a további utat és visszafelé veszem az irányt Granadába és ott szépen elkirándulgatok. Utólag is megköszönve anyáék tanácsát végül folytattam a kirándulásosdit. Dani is nagyon segítőkész volt, illetve a szálláson is elmagyarázták, hol tudok valami olcsóbb mobilhoz jutni. 

Így másnap vettem a fáradságot és végül a vodafonnál kötöttem ki. Nem is rossz kis telóval jöttem ki a boltbólo ideiglenes sim kártáyval, mobilnettel... Nem életem legjobbja, de azért megnyugdtam, hogy van valami amit végszükség esetén használhatok. És akkor el is döntöttem, hogy nem lógok a telefonomon, a mobilnetet is csak végszükség esetén használom. Persze képeket igyekeztem lőni de módjával. Na meg persze a google térképről is lemondtam (egy -két alkalmat kivéve, főleg Lisszabonban) az igazi térkép javára, amivel a tájékozódás sokkal jobban tetszett mint gondoltam.

Még az utolsó tarifai nap elsétáltam ismét a parthoz. Atlanti-óceán és Földközi-tenger :) Érdekes volt összességébe ez a kis városka. Legközelebb, ahogy már korábban is írtam a campingben szállnék meg közvetlen közelében a partnak.

Ezen a napon tovább is utaztam Cádizra.

3. Cádiz

Cádizra busszal éreztem. A szállásom nagyon közel volt az állomáshoz. Ugyancsak több ágyas szobában szálltam meg. Az elején volt egy férfi aki elég gorombásnak tűnt és nem tudtam mire vélni, így az egyik nap mondom hát én akkor is kiderítem, hogy valóban olyan-e amilyennek tűnik és persze nem. Olaszországból érkezett. Nem mellesleg egy marrákesi csajszival (akivel az egyik este ha nem is órákat de kellemesen elcsevegtünk. Már elég sok helyen megfordult, az egyik kedvenc része a Balkán. Na akkor újra emlékeztetett arra, milyen egyszerű dolgunk is van. Simán utazgathatunk még útlevélre sincs gyakorlatilag szükségünk, nemhogy visára... Illetve mesélte, hogy még időigényesebb neki, már hazafelé menet Afrikában A-ből B-be eljutni.), német srácokkal, francia nővel is megismerkedtem.  A szállás nagyon kedvezett az új ismeretségek kötésének. Esténként a fenti teraszon is el lehetett ütni az időt. 

Cádiz teljes mértékben elnyerte a tetszésem és ha úgy engedte volna időm tovább maradok. Legközeebb lehet ennyire nem tervezek előre és csak hallgatok az érzéseimre mikor álljak tovább egyik helyről a másikra.

Épp Cádizban voltam, mikor hallottam mi történt Barcelonában. Kicsit nehezen indult így a reggel, de  ez nem szeghette kíváncsiságom és kedvem a városnézéshez és további utazáshoz.

3 nap képekben:

Csodálatos naplemente

Febecsülhetetlen

Idősek kártyáznak szuper hangulatban a parton

Esti fények

Katedrális

Reggeli piacozás

Sok-sok hal a pulton

Nappali fényekben

Genoves Park

Mivel a tűző napot nem nekem találták ki, napközben inkább sétálgattam. Sokszor meg-megpihenve, hűs helyet keresve.

Playa de Caleta felé

Parti büfé: vacsi idő :)

A második nap zene is kísérte a naplementét majd tapssal ünnepeltük, ahogy az utolsó sugarak is eltűntek

Egyik este flamenco estet tartottak, de sajnos nem tudtam róla, Csak véletlen mentem arra, így nagyon a végére értem oda.

Plaza de España

Castillo de Santa Catalina, ahova kétszer próbáltam bejutni és mint a kétszer technikai okok miatt épp zárva volt...

Út a Castillo de San Sebastianhoz

Bár nem éppen kivehető a képen, de innen ugráltak le a fiatalok

Ez  a mutatvány este már egy kicsit veszélyes lett volna, hiszen akkor már apály volt... :)

Playa De La Cortadura

Szörf óra kezdődött

Legközelebb ezt is kipróbálom

Mozgásukban korlátozottaknak is volt pihenő hely

Ezzel a járgánnyal akár a vízhez közelebb is tudtak menni

Az erőt árasztó fa :)

Mind a három nap tehát városnézéssel és naplementés parton ücsörgéssel telt :)

Cádiz tényleg a szívem csücske lett.  Nem mondom azért Granadát nem körözte le, de nagyon szeretnivaló kis város.

4. Lisszabon

Cádizról 20-án Sevillába indultam busszal, majd egy rövidke délutáni várakozás után a Plaza de Armasnál Bla Bla Car-ral Lisszabonba utaztam egy spanyol és két portugál lány társaságában. Elég érdekes volt. Amúgy nagyon gyorsan elment az idő és hipp-hopp már Lisszabonban is voltunk. Ahol amúgy 1 órával kevesebb van. Ezt elötte nem is tudtam :D A fél útat szinte végig beszélgettük a  spanyol csajszival aki nagyon kedves volt. A portugál csajok távolságtartóbbak voltak. Kicsit olyan megosztjuk az autót, utat de ennyi és kész. De minden esetre nagyon kényelmes utunk volt. Lisszabonba érve a spanyol lány rögtön segített eligazodni a metron és már vettem is az irányt a  hostel felé. A metroból kiszállva először rossz irányba indultam, de az utcán való kérdezgetés mindig segít, így megtaláltam a helyet. Gyakorlatilag nem messze a központtól volt a szállásom. Vagy 16 ágy egy szobában, de teljesen rendben volt minden. Az első este rögtön összeismerkedtem egy nagyon kedves Casablancából érkező lánnyal, aki a barátnőivel utazgatott. 

Lisszabon amúgy amennyire kicsi város, annyira nagynak is tűnt. Bár gyalog is kényelmesen bejárható végül Hop-on Hop- off busz mellett döntöttem. Nem bántam meg. A nevéhez hűen itt-ott leszálltam, felszálltam. Kellemesen telt a nap.

Viszont valahogy az életenergia nem annyira ütött meg, mint Spanyolországban :D 

A  délelőtt persze mi mással kezdőthetett volna minden nap,mint  reggeli megkoronozásával, Pasteis de Nata finomsággal. Imádoooom. Az egyik legfinomabb dolog a világon szerintem. 

Tehát az első napot Lisszabonban, a másodikat Cintra és Cabo de Roca látogatásával a harmadik napot pedig Cascaison tölöttem.

Az út egyik legkellemesebb és legcsodásabb emléke, hogy találkoztam Barbiékkal. Közösen vacsoráztunk illetve egyik este náluk is tölötte az éjszakát. Nagyon imádnivaló család és Laura is egy igazi kis tündér. Innen is köszönöm a vendégszeretetüket. A nagy jókedvben a kép készítése el is maradt... Na de majd a követező alkalommal :D 

Pasteis de Nata

Praca do Comércio

Arco Triunfal da Rua Augusta

Április 25. híd

A túloldalon pedig a Krisztus Király  szobor (Cristo Rei - Almada), ami az én képemen nem látszik :D

Jardim da Praca do Imperio és Mosteiro dos Jerónimos

Torre de Belém 

Padrao dos Descobrimentos

Alfama - Miradouro de Santo Estevao

A városnézésből természetesen a lisszaboni katedrális, a Santa Justa felvonó, Jardim da Estrela sem hiányozhatott.

Az esti talákozó hely Barbiékkal: Time Out Market

Itt közösen vacsoráztunk, majd egy jót sétáltunk :)

Hmmm, a vacsink is valahogy így nézett ki:

Bacalhau á Brás

Nagyon nagyon finom volt

5. Sintra 

Lisszabonból vonattal utaztam Sintrába. Húhúú, hát ez a hely is nagyon tetszett. Elvarázsolt kastélyok városa. Itt végül csak a Quinta da Regaleira kastély látogatásával töltöttem az délután legnagyobb részét.. 

Sintrán az első utam rögtön az info központba vezetett, ahol felszerelkeztem térképpel. A különböző kastélyokat szuper buszút köti össze. Én végül mégis gyalogosan indutam neki a városka felfedezésének.

Gondolkoztam, hogy a Palácio Nacional da Pena nevű csodát is meglátogatom, de végül inkább már aznap tettem egy kitérőt Cabo de Rocára.

A távolban Paláció Nacional Da Pena

 Regaleira palota

Barlangrendszerek

Poco Iniciático lefelé nézve...

... felfelé nézve

Sintra süti: Travesseiro de Sintra

Egyet a neves Pririquita cukrászdából is beszereztem

6. Cabo da Roca

Ide Sintrából utaztam ki busszal

Csodálatos hely, bár úgy 1 óránál tovább nem nagyon lehet megmaradni, mert a szél nagyon nagyon fúj.

Szikla-fok, a kontinentális Európa legnyugatibb pontja

Különleges helyszín

Ahogy elreptettem a kismadarat,  a nap is szépen eltűnt a felhők mögött...

Elég hűvössé vált az idő, vagy inkább azt mondanám kifejezette hideggé. De szerencsére a buszra nem kellet túl sokat várni. Sintra felé vettem az irányt ismét. Onnan pedig vonattal utaztam vissza Lisszabonba. Egy percig sem bántam meg, hogy erre a napra Sintrát és Cabo de Rocát választottam.

Aznap este Barbiéknál aludtam. Jó volt kicsit beszélgetni, Laurával ismerkedni :)

Másnapra pedig újabb úticél volt betervezve: Cascais 

7. Cascais

Ide ugyancsak vonattal utaztam ki. Olyan jegyet vettem, amivel út közben leszállhatok a különöző strandokon, de végül kihagytam Barbiék által is javasolt Carcavelost. Így ez is marad a következő alkalomra :)

Cascaison hosszú sétákat tetttem sok kis pihenőt közbeiktatva :D

Éppen zenei rendezvény volt a városban, így a központban fesztivál hangulat várt. A naplementét a parton vártam meg, majd portugál dalok hallgatására is aradt időm a téren, s csak ezután vettem a vonatállomás felé az irányt.

Boca do Inferno

Randira hívtam magam :D

Fincsi volt :)

8. Újra Lisszabonban:

Az utolsó napon dél körül jelentkeztem ki a szállásomról, majd az Oriente állomás felé indultam. A csomagjaim a csömagmegőrzőbe helyeztem el, majd a nagy bevásárlóközponton is keresztül igyekeztem. A jegyem már megvolt a buszra, így amiatt nem izgultam. Az Akvárium látogatását terveztem aznapra, hiszen nagyon közel volt az állomáshoz. Üdítő volt számomra kicsit nem a tűző napon bandukolni.  Igyekeztem mindent elolvasni és szépen nyugiban végigjárni. Érdekes délután volt.

 Oceanário de Lisboa

Ez az utolsó kép az ideiglenes kiállításon készült

Gyönyörűszép zene szólt

Legalább szerintem egy háromnegyed órát csak ültem ott és relaxáltam

A nagy ócenáriumozás után vissza az állomásra. Elég időm volt kideríteni honnan megy a buszom, mégis valahogy nem volt egyszerű a dolog. Mivel nemzetközi járatról volt szó  a papír szerint két órával korábban ott kellett lennem és jelentkezni a megfelelő irodánál. Hát hogy hova kell menni az ilyen nemzetközi járatok esetében az viszont sehova nem volt kiírva, vagy csak nagyon elrejtve, mert vagy 2-szer tuti bejártam az állomást... Megkérdeztem végül, amire csak mondták, vagyis inkább mutatták arra-arra... az állomás teljesen másik része felé, a buszokon túl. Na mondom se nyíl, se kiírás, semmi, azért megpróbálom. Hát ott volt. Minden rendben ment, majd volt még kb másfél órám, az indulásig... Csak sétafikáltam.

A buszút Sevilla felé is igen gyorsan telt és bár azt gondoltam, éjszakai busz révén majd jót alszom, hát annyira nem jött össze a dolog...

Sevillába vagy majd két órával korábban érkeztünk, így maradt az állomáson szunyókálás... Itt csatlakozott hozzám Harri és Tilda, de az érkezésükig legalább 6 órám volt... :D Így éjjel negyed 5-től olyan 9-ig az állomáson töltötte az időt, ahol végül még a biztonsági őrrel is szóba elegyedtem. Természetesen spanyolul.

És igazából nagyon jó érzés volt spanyol földön lenni újra, bármennyire is tetszett Lisszabon. Persze mindenképpen szeretnék még visszamenni, illetve Portugália más részeit is felfedezni.

9. Sevilla

Sevillába tehát mikor végre kinyitottak a kávézók, nem maradtam tostada és narancslé nélkül. Harri érkezése után pedig ismét reggelizés következett. Tilda csak később jött, így mi már elkezdtük felfedezni a várost. Sevilla gyönyörűszép. Igazán spanyolos :D

Érdekes, ahogy különbséget lehet tenni az andalúziai városok között is. Az egyik barátságra hív, a másik lazulásra a parton, a harmadik pedig épp a pompát hírdeti. 

Tilda jóvoltából EVS önkéntesek házában szálltunk meg éjszakára.

Úgy volt, még egy éjszakát ott töltünk, de én végül már másnap hazajöttem Granadába. Az első sevillai napon elég hirtelen mindkét vádlim bevörösödött és kiütéses lett. Vártam, vártam a napfolyamán de aztán egy gyógyszertárba igyekeztem. Ott napallergiát mondtak és kaptam antihisztamin és fenisztilt. Nem igazán akartam ezt az antihisztamin cuccot bevenni de végül mondom hátha ez segít a problémán... Segített. De így is inkább úgy döntöttem, haza indulok. Elég volt már kicsit a tűző napból és bármennyire is élveztem az utat, már vágytam kicsit a saját pihe-puha ágyikómra és a granadai hangulatra. Harri és Tilda másnap Córdobába utaztak és mivel én Didivel már jártam ott, nem bántam meg, hogy ezt a napot kihagytam.

Pár kép Sevillából:

Plaza de Espana - Cádiz

Plaza de Espana - Granada

Persze a hajókázást sem hagytuk ki ezen a fenséges helyszínen

Hűsítőőőőő

Plaza de toros de la Real Maestranza de Caballería de Sevilla

Még mindig nem tudom megérteni mi öröm van bikaviadalokban.... Mindenesetre érdekes volt megtekiteni a kiállítást, kicsit többet megtudni és az arénába is belépni.

Nem rossz kocsika :D

Real Alcázar de Sevilla

Ajándék kép: Tőlünk Harrinek :D

Viszlát Sevilla

Viszlát augusztusi challenge

Összességében nagyon kellemesen telt ez a pár nap Andalúzia és Lisszabon felfedezésével. Az egyedüli utazásnak és a közös kirándulásnak is megvannak az előnyei és hátrányai. Abban biztos vagyok, hogy még útnak fogok indulni egymagam is, de másokkal is szívesen nekivágok a világnak :D 

Once a year, go someplace you've never been before. Dalai Lama

Képek itt is :)