Mindent bele hét (október 9-15.)

Az első blog bejegyzés itthonról. Érdekes. Már lassan egy hónapja jöttem haza. Igyekszem feleleveníteni a kinti emlékeket és leírni, hogy telt az utolsó pár hét, valamint a haza utazás. :)

Hétfőn végre utoljára mentem a fogászhoz. 10 órára volt időpontom, de elötte még gyorsan elsiettem a Corral del Carbónhoz, hogy felvegyem a jegyem az Alhambra látogatásához vasárnapra. Direkt korán mentem. 9-kor nyit, már 8 előtt ott voltam. Nem álltak sokan elöttem, mégsem sikerült 10 elött megkapni a jegyem. Egyrészt mivel a rendszer nem igazán akart működni, másrészt pedig már akkor láttam, hogy esélytelen, mikor a 30. sorszámot kaptam, ugyanis volt olyan aki több embernek igényelt jegyet elöttem... 

Fél 10-kor még mindig ugyan annyian vártak, mint amikor kinyitott az iroda... Muszáj volt elindulnom az orvoshoz. Ott viszonylag gyorsan végeztem, így kb olyan 11 körül már vissza is értem és újra beálltam a sorba. Fél 2-kor kaptam meg a jegyem...

Persze szerencsére nem telt annyira unalmasan az álldogálás, várakozás. Egy nagyon kedves német lánnyal ismerkedtem meg. Erasmus hallgató. Végül az ő jegyét is én kértem ki, mivel suliba kellett rohannia. Később újra találkoztunk. Mondtam neki, hogy szeretnék kicsit egyedül is bolyongani az Alhambrában, így megegyeztünk, hogy majd csak 2-kor találkozunk a Palacios Nazaríes előtt.

A várakozást a szőlő vágó emberkék is feldobták :D

Egy kis szerdai séta: Paseo de los tristes

A vasárnapi városnézésből kimaradt Banuelot mentem megtekinteni. Őszintén szólva a Jaenben látott nekem jobban tetszett, de ez is nagyon érdekes volt. 

Este Tildával az Enetresuelo felé vettük az irányt. Elenával is sikerült találkoznom ezen a napon. Nagyon kedves kis ajándékkal készült Nekem és bár akkor tudtunk utoljára találkozni, megbeszéltük, hogy mindenképpen tartjuk a kapcsolatot és valahol a nagyvilágban tuti összefutunk majd. 

Volt tinci tánci :D Bár nem sokat konyítottunk a swinghez, azért igyekeztünk ellesni egy-két lépést. Illetve egy srác felkért minket, aki egészen ügyesen vezetett, így egy kicsit könnyebb dolgunk volt.

Végül megismerkedtünk egy Angliából érkező sráccal is. Nagyon vicces figura :D Még a kedvéért egy kis somogyi táncot is bemutattunk, persze az ottani muzsikára. Hazafelé is elkísért bennünket. 

Mikor már a Calle Elvira végénél jártunk egy cigányokból álló csoport figyelmét nem tudta elkerülni a srác kackiás bajusza és elkezdtek velünk beszélgetni. Na de aztán ezt gyors éneklés követte. :D Csak úgy spontán. A dal Tildának szólt. Mi tapssal kísértük az éneklő férfit. 

Nagyon vicces, érdekes befejezése volt az estének így. 

Csütörtökön Nerjába utaztunk Tildával. Telekocsival mentünk, jöttünk.
Mondanom sem kell, hogy Tóth Luca nem tud úgy utazni, hogy ne legyen valami izgalom... Na de csak szépen sorjában.

Szóval Nerja... Tilda, már volt ezen a helyen és ódákat zengett róla, ezért úgy döntöttünk szabadnap lévén miért ne menjünk és lazujunk egy kicsit a parton. A legjobb döntés volt. Imádtam azt a helyet. Gyönyörű. Az idő is nekünk kedvezett. Meleg volt, de azért néha eltakarta a felhő a napot, így nem sültünk meg a napon.

Mikor odaértünk sétálgattunk kicsit, majd az egyik part felé vettük az irányt. A képek lehet nem sorban követik egymást, de nem is ez a lényeg.

Mit ad Isten... esőt. Napozunk, napozunk egyszer csak el kezd csöpörögni. Mit csináljunk, mit csináljunk. Azért egy kis esőtől nem ijedünk meg, behúzódtunk a sziklák alá. Pont jó kis helyet találtunk. Bár arról ne beszéljünk, hogy azért óvatosnak kell lenni, mert a part tele van macskákkal ennek következtében macska ürülékkel is... Na de mindegy. 

Eláll az eső... Kimerészkedünk. Hallom, mintha a kövek zúdulnának le mögöttünk, de Tilda csak mondja biztos macska. Miért ne. 

Itt az ideje képek készítésnek, amíg újra nem kezd el esni... Megyünk is a part felé, jó sokat kattintgatunk. Itt látható is az eredmény. Kép kép után. Egyszer csak egy pasi szólít minket gyorsan, hogy menjünk menjünk mert viszik a cuccainkat. Na mondom. Ugye azokat nagy nyugalomban ott hagytuk a sziklánál. Szaladunk. Én csak látom, hogy már fent a sziklán suhan valaki feketében. 

Gyorsan nézzük, minden megvan. Vagyis csak hittem, hogy minden megvan. Miután százszor megköszöntük a hapsinak, hogy észrevette és szólt, mondom azért én leellenőrzöm a pénztárcám... Hát csak nem hiányzik belőle 50 euro... Nem is hittem a szememnek. Mindenem megvolt, a telóm, irataim, az apróm és az a nyamvadt 50 euro... Kétlem, hogy valahol korábban vesztettem volna el, mert amikor a kisboltban fizettem emlékszem, hogy ott volt a helyén és még hazaérve a biztonság kedvéért megnéztem minden kis zsebet, fiókot hátha csak a szemem káprázott és magammal sem vittem. 

Hát nem mondom, fájt az az 50 euro, és mérges is voltam de aztán jókat nevettem magamon, a helyzeten és igyekeztem poént csinálni a dologból, hogy legalább jókat kacagjunk. Nagyon nem volt mit tenni, így a mérgelődés is felesleges volt...  Végül Tilda szavai győztek és azzal vigasztalódtam, hogy nekem már amúgy is jó napom volt, hogy oda eljuthattam, hát hadd legyen egy jó napja annak a valakinek is, aki elszaladt a pénzemmel. Valamint az sem volt utolsó szempont, hogy legalább az irataim, telóm megvoltak. Mert azk eltűnése a hazautazás előtt annyira nem lett volna kellemes.

Egy másik partra is átvándoroltunk. Ott is süttettük a hasunk egy picit.

Nerjába pont jókor érkeztünk ugyanis Feria vot a héten :D

Amennyire tetszett a forgatag, azért igyekeztünk gyorsan átvágtatni a tömegen... Igazi spanyol hangulat volt.

Esti vacsi. Tilda nagyon kedvesen meghívott.

Fini pizza.

Emlékezetes nap. Szuper hely. Vissza vágyik a szívem ♥

Pénteken ha jól emlékszem délelőtt otthon voltunk aztán este mentünk az irodába. Mire odaértünk, pont vissza indultam, mert egy projektort kellett elhoznunk nem messze a házunktól... :D Csak nem vettük észre, hogy Dani már korában írt. Végül jól esett egy kis séta. Ez a fenti kép is akkor készült. Gyönyörűszép kilátás. Ücsörögtem ott egy pár percet mielőtt visszaindultam.

A jobb kis utca vezetett közvetlen a házunkhoz, bal oldalon a hosszú lépcsősor pedig a szép kilátáshoz.

Az esti asesoríára nem nagyon érkeztek. Cheima és Meriem viszont jött és arab leckét tartottak nekünk. :D

Szombat. Az utolsó program, amin EVS önkéntesként vettünk részt. 

Este pedig közösen ünnepeltünk. Gyakorlatilag ez volt a búcsú estünk. De itt még a pityergés helyett az öröm és a nevetés dominált. :) Tapas, ajándékok, kebab...  Na meg az instagram boomerang :D

Persze amikor este hazaértem, azt hiszem akkor tudatosult bennem először (egy kis pityergés kíséretében), hogy ennek tényleg hamarosan vége. Bár az is igaz, hogy már akkor megfogalmaztam, hogy ennek sosincs vége, még ha dátumilag úgy is van és haza kell mennünk, az élmény, az EVS örökre szól. 

Asociación Las Ninas del Tul

Örök hálám ♥♥♥

Az egyik kedvenc képem. Didivel Calle Elvirán.

7 hónap hosszú idő és mégis gyorsan elszállt...

Puerta Elvira

Calle Elvira

Az utolsó granadai vasárnap tehát az Alhambra látogatásával telt. Egyedül is voltam kicsit, majd Kristine csatlakozott hozzám. Szuper feltöltődős nap volt.

Este Sara születésnapját ünnepeltük :)

Most pedig jöjjön pár kép, ami még korábban készült, de most sikerült megkapnom őket, így ide biggyesztem őket:

Sara, Didi és én egy szombati programon

Asesoría

😄

Harissa Tunéziából.... Én annyira nem csíptem, de jó volt megkóstolni :D

A következő bejegyzésben az utolsó hétről és a hazaérkezés első napjairól... :)

Képeket pedig igyekszem facebookra is feltölteni, ahol nagyobbméretben is megtekinthetőek lesznek. :)